Ebben a cikkben a Bod Péter Ákos témáját tág és részletes perspektívából tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy az olvasó teljes és gazdagító képet adjon erről a kérdésről. Ezen a vonalon a Bod Péter Ákos-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, releváns információkat, mélyreható elemzést és szemléltető példákat kínálva, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy teljes mértékben megértse ezt a témát. Ezzel a cikkel az a cél, hogy hasznos és gyakorlati ismereteket nyújtsunk, amelyek különböző kontextusokban alkalmazhatók, valamint hogy ösztönözzük a Bod Péter Ákos körüli reflexiókat és vitákat.
Bod Péter Ákos | |
Griechisch Tamás felvétele | |
A Magyar Köztársaság 1. ipari és kereskedelmi minisztere | |
Hivatali idő 1990. május 23. – 1991. december 9. | |
Előd | Horváth Ferenc (ipari miniszter), Beck Tamás (kereskedelmi miniszter) |
Utód | Szabó Iván |
A Magyar Nemzeti Bank 17. elnöke | |
Hivatali idő 1991. december 9. – 1994. december 14. | |
Előd | Surányi György |
Utód | Surányi György |
Született | 1951. július 28. (73 éves) Szigetvár |
Párt | Magyar Demokrata Fórum |
Házastársa | Monostori Katalin (1974-2006) Szőnyi Léda (2008–) |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Budapesti Corvinus Egyetem (–1975) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bod Péter Ákos témájú médiaállományokat. |
Bod Péter Ákos (Szigetvár, 1951. július 28. –) magyar közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, a közgazdaság-tudomány kandidátusa.[1] 1990–1991 között országgyűlési képviselő, majd 1994-ig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke.
Gyermekkorát Miskolcon töltötte, szülei pedagógusok voltak, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanítottak. A Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd 1970-ben beiratkozott a budapesti MKKE-re, 1975-ben diplomázott az Általános Karon. 1977-ben egyetemi doktori címet szerzett, 1986-ban kandidált, 2014 óta a tudományok doktora (DSc, MTA). A Miskolci Egyetemen habilitált.[2][3]
1975–1990 az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében dolgozott.
1989-ben részt vett az 1990-es választásokon győztes Magyar Demokrata Fórum (MDF) gazdasági programjának kialakításában és képviselte a pártot a Nemzeti Kerekasztal munkájában. Az 1990-es országgyűlési választásokon az MDF Veszprém vármegyei listáján szerzett mandátumot.
Az Antall József vezette kormányban 1990 áprilisától 1991 decemberéig ipari és kereskedelmi miniszter volt, a tárgyalásokon való részvételével sikerült elhárítani a „taxisblokád” néven ismert belpolitikai válságot, amely a benzinárak emelkedését követte. 1991-ben kinevezték az MNB elnökévé (ekkor lemondott képviselői mandátumáról), amelyről 1994 végén a Horn Gyula vezette szocialista kormány nyomására lemondott. Helye elődjének, Surányi Györgynek az újbóli kinevezéséig, illetve a „Bokros-csomag” néven ismert megszorítások bejelentéséig betöltetlen maradt.
1995 januárjától 1997 végéig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsának tagja volt Londonban,[4] ahol Magyarország, Csehország, Szlovákia és Horvátország gazdasági érdekeit képviselte. 1996-ban az Antall-kormány több tagjával együtt átlépett a Magyar Demokrata Néppártba, amelyből 2001-ben kilépett.
Ezt követően nem vállalt politikai főszerepet, de tanácsaival, írásaival a magyar jobboldal pártjainak közelében maradt: Orbán Viktor első kormányfősége idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadójaként működött közre, később pedig az MDF külső gazdaságpolitikai tanácsadója lett. Gyakran bírálta az MSZP-SZDSZ kormányok költségvetési politikáját. A 2006-os országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor Fidesz-elnök őt ajánlotta az MDF-nek közös miniszterelnök-jelöltnek.
1998–2000 között a Veszprémi Egyetem kutatóprofesszora, 1998–2010 között a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára 2000-től a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.
Egyik felmenője Bod Péter, erdélyi református lelkész, egyház- és irodalomtörténész.
1974-ben vette feleségül Monostori Katalint, Zsófia nevű lányuk 1977-ben született. 2006-ban elváltak. 2008-ban újraházasodott, felesége Szőnyi Léda. Két gyermekük született, Péter (2009) és Márton (2011).[5]
Teljes publikációs listája az MTMT adatbázisában.[6]
Elődje: Surányi György |
Utódja: Surányi György |