A mai világban a Béládi Miklós állandó érdeklődés és vita téma. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Béládi Miklós vezető szerepet kapott a modern társadalomban. Akár a politika, akár a kultúra, a tudomány vagy a történelem területén, a Béládi Miklós jelentősen befolyásolta az emberek életét szerte a világon. Emiatt elengedhetetlen, hogy mélyebben elmélyüljünk a Béládi Miklós tanulmányozásában és elemzésében, annak érdekében, hogy megértsük befolyását és hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira. Ebben a cikkben a Béládi Miklós-hez és annak mai relevanciájához kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, hogy átfogó képet adjunk erről a nagyon fontos témáról.
Béládi Miklós | |
Született | 1928. március 23.[1] Békés |
Elhunyt | 1983. október 29. (55 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Debreceni Tudományegyetem (–1951) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (24/3-1-42)[3][4] |
Béládi Miklós (Békés, 1928. március 23. – Budapest, 1983. október 29.) magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA aspiránsa.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, ahol 1946-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte magyar-történelem-francia szakon. 1951-1952 között Hajdúböszörményben volt tanár. Ezután az ELTE-n végzett kutatómunkákat. 1955-től tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, 1968-tól a Magyar Írók Szövetségének. 1956-1957 között, valamint 1960-1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. 1957-1960 között a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője volt. 1963-1972 között belső munkatársként dolgozott a Kritika folyóiratnál. 1971 és 1974 között Csatári Dániellel együtt ő irányította A szomszédos népek magyarságával való kulturális kapcsolatok komplex vizsgálata című középtávú kutatási témát. 1977-től a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság főtitkár-helyettese volt. 1979-től a Hungarológiai Értesítő felelős szerkesztője, 1982-től főszerkesztője volt. 1981-1983 közt a Literatura felelős szerkesztője.
Kutatási területe a 20. századi magyar irodalom. A népi írók mozgalmának, Németh László és Illyés Gyula munkásságának több tanulmányt szentelt. Szorgalmazta az avantgárd eredményinek ismertetését is. Esztétikai ítéleteiben értékőrző konzervativizmus vezette, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a formabontó irodalmi jelenségekben is meglássa az értéket. A határon túli magyar kulturális élet tudományos feldolgozásának, a kapcsolatok kiépítésének egyik úttörője volt. Jelentős szerepe volt a nyugaton élő magyar írók munkásságának felkutatásában, ismertetésében.