Arnold Rüütel

Arnold Rüütel
2005-ben
Született	1928. május 10.[1][2] Pahavalla
Elhunyt	2024. december 31. (96 évesen)[3] Tallinn[4]
Állampolgársága	szovjet (1928–1991) észt (1991–2024)
Házastársa	Ingrid Rüütel (1958–2024)
Gyermekei	két gyermek
Foglalkozása	politikus egyetemi oktató agrárkutató
Tisztsége	az Észt legfelsőbb Tanács elnöke (1983. április 8. – 1990. március 28.) Észtország elnöke (2001. október 8. – 2006. október 9.)
Iskolái	Észt Élettudományi Egyetem
Kitüntetései	Lista Lenin-rend Fehér Sas-rend Knight Grand Cross of the Order of the Falcon A Munka Vörös Zászló Érdemrendje Népek Közötti Barátságért Érdemrend Méltóság Érdemrendje Három Csillag érdemrend nagykeresztje Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Grand Collar of the Order of Prince Henry[5] Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword[5] Grand Cross with collar of the Order of Vytautas the Great Sztara Planina Érdemrend Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (2001. november 16.)[6] Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (2002)[7] a Magyar Érdemrend nagykeresztje a nyaklánccal és az arany sugaras csillaggal (2002)[8] Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (2005. október 12., Ivan Gašparovič, Szlovákia elnöke) European of the year (2007) Collar of the Order of the National Coat of Arms (2008) Tallinn címere (2009) Tartu díszpolgára (2009)[9]
Sírhelye	Metsakalmistu
Arnold Rüütel aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnold Rüütel témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Arnold Rüütel (Pahavalla(wd), Saaremaa, 1928. május 10. – 2024. december 31.) észt agrármérnök, politikus. A szovjet időszakban az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, valamint az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának utolsó elnöke. Észtország függetlenségének visszaállítása után, 2001–2006 között az Észt Köztársaság elnöke. A 2000-es években két ciklusban az Észt Parlament (Riigikogu) képviselője volt. 1981–1988 között az Észt Természetvédelmi Szövetség, 1989–2002 között az oktatást és a kultúrát támogató Forselius Társaság elnöke volt.

1928-ban született Saaremaa szigetén, a Lajmala községhez tartozó Pahavalla faluban, ortodox észt családba. Anyja Juuli Rüütel (1905−1990), apja Fedor Rüütel (1900−1965). 1946–1949 között a Lääne-Viru megyében található Jäneda mezőgazdasági technikumában tanult. 1946-ban belépett a kommunista párt ifjúsági szervezetébe, a Komszomolba. 1949-1950-ben agronómusként dolgozott Saarema szigetén. 1950-től 1955-ig katonai szolgálatot teljesített a Szovjet Haditengerészetnél.

1955-től 1957-ig a Tartui Mezőgazdasági Gépészeti Szakmunkásképző iskolában tanított. 1957-ben az Észt Állattenyésztési és Állatorvosi Kutatóintézet kutatóállomásának főállatenyésztője, majd igazgatója volt. 1963-tól 1969-ig a Tartui Állami Mintagazdaság igazgatójaként dolgozott. Munka mellett Tartuban az Észt Mezőgazdasági Akadémia (napjainkban: Észt Élettudományi Egyetem) Agrártudományi Karán tanult, ahol 1964-ben szerzett diplomát. Ugyanebben az évben tagja lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP). 1969-ben megválasztották az Észt Mezőgazdasági Akadémia rektorává. Még ugyanabban az évben az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökének a helyettese lett, ezt a pozícióját az egyetemi munka mellett töltötte be. 1972-ben kandidátusi fokozatot szerzett, disszertációjának címe: „A tejtermelés koncentrációja az Észt SZSZK-ban.”

1966-tól 1971-ig az SZKP észtországi köztársasági szervezetének, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjelöltje volt, majd 1971-ben a Központi Bizottság tagja lett. 1977-ig állt rektorként az Észt Mezőgazdasági Akadémia élén. Akkor az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának mezőgazdaságért felelős titkárává nevezték ki, valamint a párt Központi BIzottsága elnökségének is tagja lett.1979 –1983 között az Észt SZSZK Minisztertanácsának első-elnökhelyettese (köztársasági miniszterelnök-helyettes), majd 1983-tól 1990-ig a köztársasági törvényhozó szerv, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnöke volt. 1986-tól 1990-ig tagja volt az SZKP Központi Revíziós Bizottságának is.

1984-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa népképviselőjévé választották a 479. számú Tartui Vidéki Nemzeti Területi Választási Körzetből az 1984–1989-es ciklusra. A Legfelsőbb Tanácsban a Nemzetiségi Tanács tagja volt.^[10] 1989-ben az utolsóként összehívott Szovjet Legfelsőbb Tanács népképviselőjévé választották ismét a Tartu és környéke választókerületből és a tanács 1991-es megszűnéséig tagja maradt.

1990 márciusában az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnökévé választották. Fontos szerepet játszott Észtország függetlenségének előkészítésében, Rüütel elnöksége alatt fogadta el 1990. május 8-án a Legfelsőbb Tanács az Észt Köztársaság 1938-as alkotmányát visszaállító törvényt. Rüütel a Legfelsőbb Tanács elnöke maradt az átmeneti időszakra is, a teljes függetlenség 1991. augusztus 20-i kikiáltását követően egészen 1992 októberéig. 1991-1992-ben tagja volt az észtországi Alkotmányozó Gyűlésnek (Põhiseaduse Assamblee), amely kidolgozta az Észt Köztársaság új alkotmányát. Az 1991 és 1992 közötti átmeneti időszakban a Legfelsőbb Tanács elnökeként ideiglenes államfőként funkcionált. E minőségében képviselte Észtországot külföldön is. 1991. szeptember 17-én az Észt Köztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) teljes jogú tagja lett, Arnold Rüütel Észtország államfőjeként szólalt fel az ENSZ Közgyűlésében. 1992-ben államfőként beszédet mondott az ENSZ Rio de Janeiróban tartott környezetvédelmi konferenciáján is.

A Szovjetunió utolsó évében, 1991-ben a Moszkvai területen található Dubroviciben működő Össz-szövetségi Állattenyésztési Tudományos Kutatóintézetben (VIZS) megvédte doktori disszertációját, amelyet állattenyésztési témában készített („A tejtermelési technológia javítása a szarvasmarha-tenyésztés intenzifikálásában” címmel).^[11][12] A sikeres védést követően az agrártudományok doktora lett.

Az észt alkotmány 1992. június 28-i elfogadása után, szeptember 5-én tartották meg az elnökválasztás első fordulóját, amelyen Arnold Rüttel is indult. A közvetlen első fordulós szavazáson Rüütel kapta a legtöbb szavazatot (41,77%), de a négy jelölt egyike sem érte el az abszolút többséget. Így október 5-én sor került a második, már a parlamentben tartott második fordulóra. Ott a 101 tagú parlamentben Rüütel 31 szavazatot kapott, míg a győztes Lennart Merire 59 képviselő szavazott (11 tartózkodott).^[13]

Rüütelt az 1994. szeptember 29-én megalakult észtországi agrárpárt, az Észt Parasztpárt (EME) első elnökévé választották. Az 1995-ös észtországi parlamenti választáson az EME az Alkotmány és Vidék Közössége (Koonderakond ja Maarahva Ühendus) választási szövetség részeként indult, amely a szavazatok 32,2%-ának megszerzésével 41 képviselői helyet szerzett a 101 fős észt parlamentben. Rüütel 1994-től 2000-ig töltötte be a pártelnöki tisztséget. Az 1995-ös választáson Arnold Rüütel is képviselői helyet kapott a parlamentben, ahol annak alelnökévé választották. 1995-től 1999-ig a Balti Közgyűlésbe delegált észt parlamenti csoport vezetője, valamint a a Balti Közgyűlés elnökségének tagja volt, időszakosan pedig a közgyűlés elnökségének elnöke.

Rüütel indult az 1996-os észtországi elnökválasztáson is a hivatalban lévő Lennart Meri ellenében. Ez volt az első olyan elnökválasztás Észtországban, ahol már az első fordulóban is a parlament választott elnököt. A parlamentben 1996 augusztusában megtartott három választási fordulóban ugyan Lennart Meri szerezte a legtöbb szavazatot, mögötte Rüütel végzett a második helyen, de egyik esetben sem érte el a 2/3-os többséget. Ezért 1996. szeptember 20-án összehívták a parlament és az önkormányzatok képviselőiből álló Választógyűlést (Valimiskogu). Ott két fordulóban végül Lennart Meri szerezte meg a szavazatok többségét, így ő maradt hivatalban további öt évre.

A 2001-es elnökválasztáson először nem indult. Az augusztus végén megtartott három parlamenti választási forduló eredménytelen lett. A 2001. szeptember 21-re összehívott Választógyűlésen már új jelöltek is részt vehettek, így Arnold Rüütel is indult. Az első fordulóban Rüütel szerezte meg a legtöbb szavazatot, de nem érte el a 2/3-os arányt, ezért az első lát helyen végzett jelölttel második fordulót tartottak. Ezen a győztes Rüütel mellett Toomas Savi volt a másik jelölt. Arnold Rüütel 2001. október 8-án lépett hivatalba Észtország elnökeként.

2006 augusztusában az Észt Centrumpárt Rüütelt jelölte ismét az elnöki posztra. A 2006. szeptember 23-n megtartott elnökválasztáson azonban nem őt, hanem Toomas Hendrik Ilvest választották meg Észtország elnökévé (Rüütel 162, Ilves 174 szavazatot kapott), aki 2006. október 9-n lépett hivatalba.^[14]

Szakmai karrierje és politikai tevékenysége mellett közéleti szerepe is jelentős, első sorban környezetvédelmi és oktatási területen. 1981-től 1988-ig az Észt Természetvédelmi Szövetség (ELKS) elnöke volt. 1993–2001 között a svájci székhelyű Nemzetközi Zöld Kereszt környezetvédelmi szervezet észt nemzeti szervezetének elnöke volt. 1993-as alapításától a Védd az Észt Tengert (Hoia Eesti Merd) elnöke volt, 2002-től a szervezet tiszteletbeli elnöke.

2002-ben az Észt Mezőgazdasági Akadémiai Társaság, a Raoul Wallenberg Nemzetközi Alapítvány tiszteletbeli tagja, valamint a Tallinni Botanikus Kert Baráti Társaság tagja lett.

Nős, felesége Ingrid Rüütel (leánykori nevén Ruut) nyelvész és néprajzos, aki a finnugor népek kultúrájával foglalkozik. 1958-ban kötöttek házasságot. Két lányuk született, Maris (sz. 1958) és Anneli (sz. 1965). Hat unokájuk van.

• Arnold Rüütel. president.ee. (Hozzáférés: 2023. május 11.)
• Arnold Rüütel 90 - meiemaa.ee. web.archive.org, 2021. május 14. . (Hozzáférés: 2023. május 11.)
• The President of the Republic of Estonia 2001-2006: ARNOLD RÜÜTEL, President of the Republic of Estonia. vp2001-2006.president.ee. (Hozzáférés: 2023. május 11.)

• Az Észt Elnöki Hivatal honlapja Arnold Rüütel elnöksége idején (archivált)