Anita Skorgan

Ki az a Anita Skorgan, és miért olyan sok embert érdekel manapság? A Anita Skorgan a társadalom széles spektrumának figyelmét felkeltette, vitákat, véleményeket és elmélkedéseket generált különböző területeken. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától a történelemre gyakorolt ​​hatásáig a Anita Skorgan olyan jelenséggé vált, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Anita Skorgan különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, elemezve relevanciáját a jelenlegi kontextusban és lehetséges jövőbeli hatását. Interjúk, kutatások és mélyreható elemzések révén elmerülünk a Anita Skorgan univerzumában, hogy felfedezzük valódi jelentését és jelentőségét a modern társadalomban.

Anita Skorgan
Anita Skorgan és Jahn Teigen
Anita Skorgan és Jahn Teigen
Életrajzi adatok
Született1958. november 13. (66 éves)[1]
Göteborg
HázastársaJahn Teigen (1984. február 17. – 1987)
GyermekeiSara Skorgan Teigen
Pályafutás
Műfajok
Hangszerénekhang
Díjak
  • Spellemann Award for pop record of the year (Ingen vei tilbake, 1979)
  • Rockheim Hall of Fame (2019)
Tevékenységénekesnő, dalszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Anita Skorgan témájú médiaállományokat.

Anita Skorgan (Göteborg, 1958. november 13. –) norvég énekesnő és dalszerző.

Pályafutása

Összesen ötször szerepelt az Eurovíziós Dalfesztiválon és ezen kívül a norvég nemzeti döntőn, a Norsk Melodi Grand Prix-n is több alkalommal részt vett.

Először 1976-ban, ekkor harmadik helyen végzett a Hastverk című dallal, így nem jutott ki a dalfesztiválra.[2] 1977-ben a Casanova című számmal megnyerte a válogatót, a nemzetközi versenyen 14. helyezést ért el. A következő évben ismét próbálkozott, ekkor a George Kellerrel közösen előadott Prima Donna című dal a válogató utolsó helyén végzett.[3] 1979-ben második alkalommal sikerült kijutnia a dalfesztiválra, ekkor az Oliver című dallal a 11. helyen végzett. 1980-ban ismét fellépett a norvég válogatóversenyen, Stjerneskudd című dalával a hatodik helyen zárt.[4] 1981-ben öt év után először nem vett részt a válogatón, viszont a dalfesztiválon fellépett, háttérénekes volt Finn Kalvik produkciójában. 1982-ben újra benevezett, ezúttal későbbi férjével, Jahn Teigennel közösen adtak elő duettet Adieu címmel, amely sikerrel vette a norvég válogatót és a dalfesztiválon a 12. helyen végzett. A következő évben ismét együtt léphettek a dalfesztivál színpadára, bár ekkor hivatalosan Teigen szólóénekesként versenyzett, míg Skorgan a háttérénekesek egyike volt. Daluk, a közösen komponált Do re mi 9. helyezést ért el, mely Norvégia legjobb eredménye volt 1973 óta.

1985-ben ismét részt vett a Melodi Grand Prix-n, Karma című dalával második helyen végzett a később a dalfesztiválon Norvégia első győzelmét arató Bobbysocks együttes mögött. 1988-ban utolsó alkalommal vett részt a dalfesztiválon, ezúttal a Karoline Krüger által előadott For vår jord című dal szerzőjeként, mely az ötödik helyen zárt Dublinban.

2004-ben megalapította a Queen Bees zenekart.

Magánélete

1984. február 17-én Oslóban kötött házasságot Jahn Teigen zenésszel,[5] nem sokkal később megszületett Sara lányuk is. Hét évi házasság után váltak el.

Diszkográfia

Albumok

  • Til en venn (1975)
  • Du er nær meg (1976)
  • Young Girl (1977)
  • Anita Skorgan (1978)
  • Ingen vei tilbake (1979)
  • De fineste (1980)
  • Pastell (1981)
  • Cheek to Cheek (1983) Jahn Teigennel közösen
  • Karma (1985)
  • White Magic (1986)
  • Basic (1990)
  • Julenatt (1994)
  • Gull (2001)
  • Julenatt (2008)
  • Hele veien (2009)

EP

  • Fire klassiske pianostykker (1973)

Filmek

  • Stjerner i sikte (1997)
  • Prima Veras saga om Olav den hellige (1983)

Jegyzetek

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ Az 1976-os norvég nemzeti döntő. (Hozzáférés: 2015. november 28.)
  3. ↑ Az 1978-as norvég nemzeti döntő. (Hozzáférés: 2015. november 28.)
  4. ↑ Az 1980-as norvég nemzeti döntő. (Hozzáférés: 2015. november 28.)
  5. ↑ Skilsmissen kom som lyn fra klar himmel. . (Hozzáférés: 2011. június 3.)

Források

További információk