Anakreón
Ez a cikk a Anakreón témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Anakreón felkeltette a szakértők és a nagyközönség érdeklődését a különböző területeken érvényesülő relevanciája és hatása miatt. A történelem során a Anakreón tanulmányozás és elemzés tárgya volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy mélyebben ássunk bele jelentésébe és jelentőségébe. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy elmélyüljünk a Anakreón körül létező különböző megközelítésekben és perspektívákban, hogy megértsük annak fontosságát és hozzájárulását azon a területen, ahol működik. Ennek a cikknek a célja, hogy átfogó és részletes képet adjon a Anakreón-ről, olyan elemeket biztosítva, amelyek gazdagítják az ismereteket, és elősegítik a téma kritikus és reflektív elemzését.
| Anakreón | |
 | |
| Anakreón mellszobra a Louvre-ban | |
| Született | Ἀνακρέων i. e. 582 Teos |
| Elhunyt | i. e. 485 Teos[1] |
| Nemzetisége | görög |
| Foglalkozása | költő |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Anakreón témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anakreón témájú médiaállományokat. | |
Anakreón (ógörög: Ἀνακρέων) (i. e. 582 , Theósz – i. e. 485)[2] ókori görög költő, aki a bordalairól és himnuszairól híres. A későbbi görögök a Kilenc Lírai Költő közé sorolták.
Élete
A perzsa hódítás elől vándorolt ki Abdérába i. e. 545 k. Élete felét Szamoszon töltötte, Polükratész türannosz udvari költőjeként. Annak halála után Athénban Hipparkhosz udvarába került, majd annak 514-es megölése után talán Larisszába ment. Teószban vagy Abdérában halt meg.
Munkássága
Költészetéből néhány epigrammán és dalon kívül csak töredékek maradtak fenn, pedig költeményei öt könyvet tehettek ki. A iambosz és elégia mellett elsősorban monódikus dalokat írt. Témái közül a magánélet szférái, a szerelem és a bor a legfontosabb, érzékletes szimbólumokkal, természeti képekkel írva le azokat.
Magyar nyelven talán legismertebb költeménye a Gyűlölöm című epigrammája, Radnóti Miklós fordításában:
| „ | Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, Háborut emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák Szép adományairól zengve szeretni tanít. |
” |
Utóélete
A római császárkor elejéig közvetlen, élénk a hatása, mely Catullus és Horatius költészetében is kimutatható, később azonban az utánzók háttérbe szorították magát Anakreónt.
Jegyzetek
- ↑ Nouveau Dictionnaire des auteurs de tous les temps et de tous les pays, 85, 1
- ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/22261/Anacreon
Források
- Anakreón összes költeményei (Budapest, Magyar Helikon, 1962)
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
- Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 278. o.
Magyarul
- A magyar Anakreon...; ford. Zechenter Antal; Rosenmüller, Prága, 1785
- A teosi Anakreon versei kétféle fordításban. Egyenesen görögből Édes Gergely által; Máramarosi Gottlieb Antal, Vác, 1803
- Anakreon dalai; ford. Taubner Károly, kiad. Vajda Péter; Gyurián-Bagó Ny., Pest, 1838
- Anakreon dalai; ford., bev. Péchy István; Lauffer, Bp., 1874
- Anakreon; ford., bev., jegyz. Ponori Thewrewk Emil; Akadémia, Bp., 1885 (Görög és latin remekírók)
- Anakreoni dalok; ford. Bedőházi János; Csiki biz., Marosvásárhely, 1886
- Anakreón versei / Anakreóni dalok / Töredékek; ford. Devecseri Gábor, jegyz. Szepessy Tibor, ill. Szász Endre; Magyar Helikon, Bp., 1962
- A magyar Anakreon nellyet egyenesen görög nyelvbül forditott de Zechenter Antal; Anakreón, Bp., 1995 (Anakreon könyvek)
- Bor és szerelem Anakreon bordalok. Válogatás. A bor szerelmeseinek, szerelmes borozóknak; ford. Bedőházi János, Ponori Thewrewk Emil, szerk., vál. Paizs János; magánkiadás, Bp., 2007
Művei online
- Anakreon görögül és magyarul. Görög és latin remekírók. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1885
További irodalom
- Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982
- Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964
- Ritoók-Sarkady-Szilágyi: A görög kultúra aranykora. Gondolat, Bp. 1984
- Szepes Erika (főszerk.): Antik lexikon. Corvina, 1993
