Ez a cikk elemzi a Amedeo Modigliani jelentőségét a mai társadalomban. A Amedeo Modigliani számos területen visszatérő téma volt, a politikától a technológiáig, beleértve az oktatást és a környezetvédelmet is. Ez egy olyan téma, amely az évek során vitákat, vitákat és új felfedezéseket generált. A Amedeo Modigliani alapvetőnek bizonyult az emberek életében, befolyásolja döntéseiket, életmódjukat és a napi kihívásokkal való szembenézésüket. Ez a cikk megvizsgálja, hogy a Amedeo Modigliani hogyan fejlődött az idők során, és milyen hatással volt a társadalomra. Ezenkívül megvizsgálják a Amedeo Modigliani jövőbeli előrejelzéseit és a mindennapi életre gyakorolt lehetséges hatását.
Amedeo Modigliani | |
![]() | |
Született | 1884. július 12.[1][2][3][4][5] Livorno[6][7][8][9] |
Elhunyt | 1920. január 24. (35 évesen)[1][2][3][4][5] Hôpital de la Charité[10] |
Állampolgársága | olasz |
Élettársa | |
Gyermekei | két gyermek: Jeanne Modigliani |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Halál oka | tuberculous meningitis[11] |
Sírhelye |
|
![]() | |
Amedeo Modigliani aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Amedeo Modigliani témájú médiaállományokat. | |
Amedeo Modigliani (Livorno, 1884. július 12. – Párizs, 1920. január 24.) olasz szobrász és festő. A 20. századi avantgárd jellegzetes képviselője, a párizsi iskola (École de Paris) tagja.
Szefárd zsidó származású volt. Apja, Flaminio pénzváltót üzemeltetett, anyja, Eugenia iskolát vezetett. Amedeo volt negyedik, legkisebb gyermekük. 1898-ban kezdte művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél. 1902-ben Firenzében beiratkozott Fattorihoz, a Szabad Akt Iskolába. 1903-ban már Velencében élt, ahol tanulmányozta a reneszánsz művészetet, ott találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival.
1906-ban Párizsban, a Montmartre-on bérelt lakást, és az ifjú párizsi művészek bohém életét élte. Betagozódott a párizsi iskolába, azon ott élő külföldi művészek egyik fő alakjává vált, akik ismertségre a francia fővárosban akartak szert tenni, de soha nem váltak igazi franciákká, mint Pablo Picasso, Juan Gris, Julius Mordecai Pincas, Marc Chagall, Moïse Kisling, vagy Chaim Soutine. A korszak és a művészet nagy kérdéseit gyakran Bateau-Lavoirban tárgyalták meg a Párizsban élő külföldi és a párizsi művészek, köztük Modigliani.
Modigliani Párizsból időközönként hazalátogatott Livornóba, a szülei házába. Az 1910-es években a arcképfestészet mellett a szobrászat is foglalkoztatta, amiben Constantin Brâncuși lett a mestere. Szobrait a görög kariatidák, az óceániai és az afrikai művészet hosszúkás ábrázolási technikája ihlette. Főleg női fejeket formázott, néhány szobrának plaszticitását festéssel hangsúlyozta. Kisplasztikái ma is mindenkit elbűvölnek spiritualitásukkal. Az igazság, a tisztaság keresése jellemzi portréfestészetét is.
Az első világháború elején kezdődött romantikus kapcsolata a nála öt évvel idősebb Beatrice Hastings dél-afrikai írónővel, akinek anyagi támogatásával élete könnyebbé vált, ugyanis festményeit, szobrait nem vásárolták.
1917-ben az Académie Colarossin rajzolgatott, amikor találkozott a 19 éves Jeanne Hébuterne-nel. Összeköltöztek. Viharos családi életet éltek,[13] de Modigliani Jeanne-ról készült szobrai és portréi igazi gyengédségről tanúskodnak.
1918-ban Léopold Zborowski Dél-Franciaországba költöztette az általa képviselt művészeket, köztük Modiglianit is. A nizzai mediterrán hangulat nem nyerte el Amedeo tetszését, így továbbra is műteremben festette arcképeit. 1918 februárjában Jeanne állapotos lett. Különváltak, de kislányuk megszületésekor ismét összeköltöztek.
1919 májusában visszatért Párizsba, Jeanne második gyermekükkel várandósan délen maradt. Ettől az évtől kezdve festményei egyre jobb áron keltek el. Az év júniusában családjával beköltözött a rue de la Grande Chaumière-en lévő egyik lakásba, Paul Gauguin egykori lakása fölé. Egészségi állapota rohamosan romlott, Szilveszter után veseproblémái jelentkeztek, és szörnyű fájdalmak kínozták. Tuberkulotikus agyhártyagyulladásban halt meg 1920. január 24-én hajnalban, az Hôpital de la Charitében. Halálakor Hébuterne a nyolcadik hónapban volt második gyermekükkel. Másnap levetette magát az ötödik emeletről; végzett magával és meg nem született közös gyermekükkel. Temetésén részt vett az egész Montmartre. Párizsban, a Père-Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra. Még a 20. század második felében is sokáig egy kőkeretes kis sírhely – amelyen nyáron friss virágok nyíltak – jelezte a nagy festő nyughelyét, időközben sírja is megszépült, ahogy az idő előrehaladtával közelebb került művészete a közönségéhez, Olaszország, Franciaország, Kelet-Európa népeihez. Lányukat Modigliani nővére vette magához.
Életéről, munkásságáról tanulmányok, regények, filmek születtek, legendák ún. hiteles források nyomán, hiszen 1907-től 1920-ig, nem egészen 13 esztendő alatt létrehozott egy valóságos modern festői életművet.
Az igazság, a szépség, a tisztaság keresése vezette az ő szenvedélyes művészetét, az óceániai, az afrikai, a görög, a római kultúra és az itáliai reneszánsz voltak az ő fő ihlető forrásai, az itáliai quattrocento időszakából Sandro Botticelli festészete gyakorolt rá mély benyomást. Életében nem érte el a siker és az elismerés, bár az első világháború szenvedéseit átélt Európa kezdett éhezni azokra az értékekre, amelyeket Modigliani művészete reprezentál, az érdeklődés tovább fokozódott a második világháború után és napjainkban.
Egyetemes emberi értékeket, s nem partikuláris értékeket közvetít a hagyományos, a primitív és a modern művészetek (impresszionizmus, posztimpresszionizmus, kubizmus, expresszionizmus) ismeretének birtokában. Lineáris vonalakkal, finom kontúrokkal, tiszta színekkel érte el témái összefoglalását és szuggesztivitását. Festészete hazai festőink közül talán Barcsay Jenőre hatott leginkább. 2016. június 29. és október 2. között életművének első nagyszabású kiállítása Magyarországon, a Magyar Nemzeti Galériában volt.[14][15]