Szobrászművész
Ez a cikk a Szobrászművész témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Szobrászművész ősidők óta felkeltette az emberiség kíváncsiságát és intrikáit, csodálatot és vitákat is kiváltva. A történelem során a Szobrászművész jelentős szerepet játszott a társadalomban, befolyásolva azt, ahogyan az emberek viszonyulnak a környezetükhöz, és hogyan érzékelik azt. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy alaposan elemezzük és megértsük a Szobrászművész sokrétű aspektusait, azzal a céllal, hogy bővítsük ismereteinket és a minket körülvevő világról alkotott képünket. Ily módon arra törekszünk, hogy rávilágítsunk a Szobrászművész különféle következményeire és következményeire, amelyekkel a Szobrászművész járt és van ma is.
A szobrászművész az a képzőművész, aki az autonóm művészet és mimetikus művészet képviselője. A síkban dolgozó festőművészettel szemben térbeli, háromdimenziós műalkotásokat, szobrokat hoz létre. Fogalomkörébe tartozík a festészet és a szobrászat közt átmenetet képező dombormű, s egyes rendszerezések ide sorolják az éremművészetet is. Változatos anyagait (kő, márvány, bronz, vas, fa, agyag stb.) legtöbbször faragással vagy mintázással munkálja meg, s ehhez járul az égetés, öntés, patinázás, cizellálás stb. A festészeténél nagyobb kötöttségei miatt még inkább kénytelen figyelembe venni a termékeny pillanat Lessing által feltárt esztétikai törvényszerűségét. Mondanivalóinak közvetítésére tradicionálisan az emberalakot választja. Ma már ez egyre kevésbé jellemző. A nonfiguratív szobrászat megjelenése, az avantgárd mozgalmak forradalmi változást hoztak ezen a területen is. Méretei, rendeltetése és műfajai szerint főbb hagyományos fajtái: monumentális szobrászat és kisplasztika, portré-, akt-, állatszobrászat, épületplasztika vagy díszítőszobrászat. A kortárs szobrászathoz tartozik a ma már közel százéves ready-made, de ide sorolhatóak a fluxus tárgyai is. A performansz kialakulásának is vannak szobrászati gyökerei.
