A 12. Oscar-gála témája az évek során nagy érdeklődést váltott ki mind a szakértők, mind a nagyközönség körében. A 12. Oscar-gála relevanciáját a jelenlegi kontextusban nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel a mindennapi élet különböző aspektusait érinti, az egészségtől a politikáig. Ennek a cikknek az a célja, hogy egy teljes és frissített víziót kínáljon a 12. Oscar-gála-ről, kitérve annak következményeire, időbeli alakulására és a témával kapcsolatos jövőbeli perspektívákra. Részletes és alapos elemzéssel arra törekszünk, hogy az olvasónak olyan tiszta és gazdagító panorámát nyújtsunk, amely lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben megértsék a 12. Oscar-gála fontosságát napjainkban.
12. Oscar-gála | |||||
![]() | |||||
Vivien Leigh az Elfújta a szélben | |||||
Gála | |||||
Helyszín | The Ambasador Hotel, Los Angeles | ||||
Dátum | 1940. február 29. | ||||
Házigazda | Bob Hope | ||||
Az 12. Oscar-gálát, melyen a Filmakadémia díjait osztották ki, 1940. február 29-én tartották. 1939-es év aranybetűkkel íródott Hollywood történelmébe, olyan filmek készültek abban az évben, melyeket korunkban is naponta vetítenek. Óz, a csodák csodája, Becsületből elégtelen, Isten vele, tanár úr!, Egerek és emberek, Ninocska, Üvöltő szelek, Hatosfogat és a mindent megnyerő Elfújta a szél. Tizenhárom jelöléséből tízet váltott díjra az amerikai polgárháború idején játszódó, a filmek között szokatlan hosszúságú, 3 óra 40 perces alkotás. Margaret Mitchell regényének filmváltozatát George Cukor kezdte el, majd Victor Fleming folytatta és Sam Wood fejezte be, a bemutatót 56,5 millió néző várta. Mozis nézői sikerének rekordja csak az 1980-as években dőlt meg.
Két operatőri díjat adtak ki ettől az évtől, különválasztva a fekete-fehér és a színes filmeket.
Nyertesek félkövérrel jelölve[1]