A mai világban a Zsemlyei János olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki. Évtizedek óta a Zsemlyei János különböző területeken végzett tanulmányok és kutatások tárgya, és rengeteg információ és vélemény született a témában. A Zsemlyei János fontosságát tükrözi a társadalomra gyakorolt hatása és a mindennapi életünkre gyakorolt hatása. Ebben a cikkben a Zsemlyei János-hez kapcsolódó különböző szempontok elemzését és megvitatását javasoljuk, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
Zsemlyei János | |
Született | 1936. február 15. Nagykároly |
Elhunyt | 2003. június 5.[1] (67 évesen) Kolozsvár |
Állampolgársága | román |
Foglalkozása | nyelvész, egyetemi tanár |
Sírhelye | Házsongárdi temető |
Zsemlyei János (Nagykároly, 1936. február 15. – Kolozsvár, 2003. június 5.), nyelvész, kutató, egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora.
Középiskoláit szülővárosában, Nagykárolyban végezte el, majd 1958-ban Kolozsváron magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett a Bolyai Tudományegyetemen. Még ebben az évben a Magyar Nyelvészeti Tanszék gyakornokának nevezték ki. 1960-tól már tanársegéd lett, 1970-től pedig adjunktus. 1976-ban, a BBTE-n védte meg doktori értekezését, A Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás román kölcsönszavai címmel. 1981-től docens, 2000-től 2001-ig egyetemi tanár, 2001-ben nyugdíjba vonult. Főképp a leíró nyelvtan és a szövegtan voltak az egyetemi előadásainak a tárgyai.
Szabó T. Attila professzor felkérésére szerkesztő munkatársként a II. kötettől, 1978-tól bekapcsolódott az Erdélyi magyar szótörténeti tár munkálataiba is, és Vámszer Márta halála után, a XII. kötet előkészítésekor a főszerkesztője lett. A befejezés örömét viszont már nem érhette meg.
Kutatási területe többirányú, munkája a magyar nyelvészet szinte egész területére kiterjedt: a mai magyar nyelvre, a jelentéstanra, a szövegtanra, a szókincstanra, a nyelvek közti kapcsolatok vizsgálatára. Tudományos tevékenységének fő vonala a román–magyar nyelvi kölcsönhatás kutatása volt. Ezeken a területeken születtek jelentősebb tanulmányai is.
Zsemlyei János már fiatal tanárként elkezdte kutatási munkálatait. Gyűjtötte a Székely Nyelvatlasz anyagát, azután Kósa Ferenccel és Vöő Istvánnal az erdélyi magyar fazekasság terminológiáját, a Kis-Szamos völgyében pedig már egyedül szedte össze doktori dolgozatának adatait. Ezeket később feldolgozta és önállóan is megjelentette, majd hozzáadta őket egy nagyobb munkálathoz, amelyen Márton Gyula, Péntek János, és Vöő István dolgoztak, a Márton Gyula sajnos meg nem valósult nagy szótári tervéhez. Ezekben a munkálatokban Péntek Jánossal alkalmi kutatócsoportként gyűjtötték a tájszólásokat.