Zsúptető

Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján.

A zsúptető lakóépületek, illetve gazdasági épületek rozsszalma héjazata.

A zsúp a kézzel gondosan kicsépelt rozs után nyert egyenes szálú szalma, amelyet kévékbe kötve hoztak forgalomba és részint szecskának, részint tetők fedésére, kévék, szőlők és egyebek kötésére, továbbá szalmazsákok megtöltésére használták.^[1]

A zsúptető készítéséhez kézzel csépelt rozsszalmát használtak fel, amelyet kisebb csomókba (ú.n. zsúpokba) kötöttek a fedés megkezdése előtt. Típusai a készítés technikája szerint: a) teregetős vagy felvert zsúptető és b) kötött zsúptető.

• a) teregetős vagy felvert zsúptető. Ennél a zsúpcsomókat kibontva alulról felfelé, sorról sorra, kalászos végükkel lefelé (a legelőn sorban fordítva) terítik a tetőlécekre. Ezt egy zsúpverőnek nevezett eszközzel felfelé ütögetve egyenletesre verik, ezt követően pedig fűzfavesszővel félméterenként a lécekhez korcolják. Főleg Észak-Dunántúlon, Dél-Nógrádban, Dél-Heves vidékén terjedt el, szórványosan az Alföld déli részén alkalmazták.
• b) A kötött zsúptető tartósabb és elterjedtebb technológia. Itt a szalmacsomó a megkötés helye és az alkalmazás helye szerint háromféle lehet:
  • kalászos végénél megkötött (ez a legalsó sorba és a tető élére került),
  • derékon megkötött (legalsó sorban és a gerincen használták) és
  • a tövénél megkötött (a tető legnagyobb részén ezt használták).

A legalsó lécnél kezdték el a fedést. A kis zsúpcsomót a lécre fektették, a belőle elvett néhány szalmaszálból kötelet sodortak, amellyel a csomót a léchez kötötték. A mellé fektetett következő csomót az előzőből sodort kötéllel kötötték le. A második sortól kezdve a tövénél megkötött csomókat használták, kalászos végével lefelé. A tető, mivel a kalászos vége vékonyabb, egyenletesen sima lett.

A magyar nyelvterület nagy részén alkalmazták a kötött zsúptetőt a Dunántúlon, a Kisalföld peremén és a Felföldön egyaránt. Szórványosan előfordult Erdélyben is.^[1]

• Magyar néprajzi lexikon I–V. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977–1982. ISBN 963-05-1285-8   Online elérhetőség
• Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.   Online elérhetőség

A Wikimédia Commons tartalmaz Zsúptető témájú médiaállományokat.

• Pápay Károly: A palóc faház (Ethn., 1893)
• Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914)
• Selmeczi Kovács Attila: A zsúpfedél készítése a keleti palócoknál (Ethn., 1968)