A mai világban a Szelemen egy olyan téma, amely egyre nagyobb aktualitást és érdeklődést vált ki a társadalomban. A Szelemen eredetétől napjainkig a különböző területek szakértői viták, tanulmányok és kutatások tárgya. A történelem során a Szelemen bebizonyította befolyását a mindennapi élet különböző területein, a politikától a populáris kultúráig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szelemen számos aspektusát és a modern társadalomban betöltött fontosságát, elemezve a következményeit és a mai világunkban betöltött szerepét.
A szelemen egy gerenda, amely a tető tartószerkezetének eleme. A tető kialakításától függően a szelemen funkciója lehet a szarufák, vagy a héjazat alátámasztása is. Az olyan tetőt, melynél szelemenek támasztják alá a szarufákat, szelemenes fedélszerkezetnek nevezik. A szarufákat alátámasztó szelemen elhelyezkedhet az eresz közelében, a tetőfelület közbenső szakaszán, vagy a tetőgerinc alatt, melyek megnevezése rendre talpszelemen, közép- vagy derékszelemen, illetve taréjszelemen. A héjazatot alátámasztó szelemenek a tetőfelület mentén végig azonos távolságban helyezkednek el. A szelemeneket legtöbbször vízszintesen építik be, de elhelyezkedhetnek ferdén is, ha azt a tető geometriája szükségessé teszi. A szelemenek anyaga általában fa vagy acél.
Szelemeneket már a népi építészetben is alkalmaztak. Alkalmazása a lakóházakban tájegységfüggő.
Azokban a fedélszerkezetekben, ahol a szelemen feladata a szarufák alátámasztása, a szelement pontonként székoszlopokra vagy vonalmentén a koszorúra ültetik fel. Az oszlopok közti szabad fesztávok csökkentésére olykor könyökfákat vagy hónaljfákat alkalmaznak a szelemenek alátámasztása során.
A szelemen alkalmas elem arra, hogy a tető hosszirányú merevítésében részt vegyen, mert képes továbbítani a határokat a merevítőrendszerig.
A szelemen szó magyar eredetű, előzménye valószínűleg a szelemény (a.m. gerenda).[1]