Zirkuli Péter

A mai világban a Zirkuli Péter nagyon fontos és érdekes téma lett. Megalakulása óta a Zirkuli Péter felkeltette a kutatók, szakértők és amatőrök kíváncsiságát és tanulmányozását. Hatása az egész történelemre kiterjed, és a társadalom különböző területein megnyilvánul. Ebben a cikkben különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg a Zirkuli Péter jelentését és fontosságát, valamint annak időbeli alakulását. Megismerjük a kultúrára, a technológiára, a politikára, a gazdaságra és a mindennapi élet egyéb vonatkozásaira gyakorolt ​​hatását, és elemezzük, hogy a Zirkuli Péter hogyan fejti ki hatását a mai világban.

 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Zirkuli Péter
Élete
Született1948. szeptember 24. (76 éves)
Szatmárnémeti
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers

Zirkuli Péter (Szatmárnémeti, 1948. szeptember 24. –) magyar író, költő, műfordító.

Életútja

Egyetemre, magyar szakra Kolozsváron (1966–68), magyar–filozófia szakra Eötvös-kollégistaként Budapesten (1968–71), majd összehasonlító irodalom szakra, ún. doktorátus-előkészítő évfolyamra Párizsban (Sorbonne, 1980–81) járt. Bölcsészdoktor (1989), irodalomtudományi doktor (PhD, 1995). Egyetemi oktató és tudományos kutató, újságíró, könyvkiadói szerkesztő.

1986 óta Franciaországban él; az utóbbi években hol Párizsban, hol Budapesten. Több éve franciául is ír. 1972-től nyugdíjazásáig több egyetemen tanított (Bukarest; Budapest: ELTE, KRE; Párizs: Inalco, Paris 8, EHESS; Bordeaux; Lyon). Kutatóként az ELTE–MTA Kelet-Európa Kutatócsoportjában (1974–1980), a CNRS LACITO (Laboratoire des Civilisations à Tradition Orale, 1991–95), majd a CNRS LCP (Laboratoire Communication et Politique, 2004–2012) nevű intézetében dolgozott. Budapesten a Helikon Kiadó szerkesztője (1982–86), a Helikon Stúdió sorozatszerkesztője (1983–1992), Párizsban a Szabad Európa Rádió tudósítója (1989–1993) volt.

2004–2010 között a Figyelő c. gazdasági hetilap könyvszemleírója. 2002-től a párizsi l’Harmattan összehasonlító irodalmi könyvsorozatának (Littératures comparées) szerkesztője, 2005-től az ELTE Társadalomtudományi Karán az ETKEK (az Európa Tanulmányok és Kutatások Egyetemközi Központjának) társ-vezetője (Csákó Mihállyal).[1]

Tanulmányai (válogatás)

  • Kányádi Sándorról (Kritika, 1969/2)
  • Páskándi Géza: Vendégség (Napjaink, 1970/12)
  • Magyar irodalom román fordításban (1970–75) (Tiszatáj, 1975/10.)
  • Hervay Gizelláról (Napjaink, 1975/7.)
  • Marin Sorescu (Tiszatáj, 1982/8.)
  • Vasművesség. Tudor Argheziről (Korunk, 1982/10.)
  • József Attila és román kortársai. Árnyékrajz versekről és személyekről. Párhuzamok léte és hiánya (Tiszatáj, 1983/12.)
  • A lírai én és a századforduló költészete. Al. Mace­donski (Filológiai Közlöny, 1985/1–4.)
  • Esszé a költészetről, vagyis rólunk magunkról. Költészet és hatalom (Holmi, 1990/11.)

Könyvei

  • A kép ketrecéből. Versek. Budapest, 1981
  • Freud: Álomfejtés. Editor (Sajtó alá rend., szerk.) Helikon, 1985 (Nívódíj. Több új kiad.)
  • Találkozások. Vázlatok, esszék, tanulmányok a román irodalomról. Gondolat, 1988
  • A fényes pillanat. Versek. Szépirodalmi, 1988 (Nívódíj. Portugál fordítás és előszó: Nuno Júdice, Quetzal Editores, 1997. Francia fordítás: Yves Gaignard, Clara Tessier. Előszó: André Lorant. L’Harmattan, 2012)
  • Izgalmas ország. Esszék és más tudósítások Párizsból. Kráter, 1991
  • Lettres européennes. Histoire de la littérature européenne (munkatársként) Hachette, 1992 (holland fordítás: 1995. Új, bőv. kiadás: De Boeck, 2007)
  • Mély álmában máskor. Prózavers. Magvető, 1992
  • Költészet. Versek. Orpheusz, 1998
  • Ujjnyomat egy deszkafalon. Esszék és tanulmányok a magyar irodalomról. Seneca, 1999
  • „veled-egy lángban ellobog”. Válogatott műfordítások 1. Orpheusz, 2000
  • Frontières et passages. Etudes contrastives (Munkatársként) P. Lang, 2002
  • Esszé a költészetről, vagyis rólunk magunkról: költészet és hatalom. Orpheusz, 2005 (francia fordítás: Joëlle Duffeuilly, megj. előtt)
  • Válogatott versek. AB-Art/Orpheusz, 2006
  • A hóbort és a norma. Levlapok 1-36.; Concord Media, Arad, 2006 (Irodalmi jelen könyvek)
  • Egy átmenet krónikája. Párizs, 1989–1994. Kriterion, 2009
  • Noktürn, avagy a sánta ördög visszatér. Kisregény. Helikon, 2014 (első fejezet francia fordítása: Sophie Képès. Nouveaux Cahiers de l'Est)
  • Megjelenés előtt: „A történelem rémülete”. Esszé Eliaderól (részleges román fordítás: Judit Molnar. Caietele Eliade, 2005)

Díjak, elismerések

Jegyzetek

  1. ↑ Zirkuli Péter, Szépírók Társasága honlapján. . (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)

Források

További információk

  • Mádai István: Megjegyzések Zirkuli Péter versei elé. Új Forrás, 1980/1.
  • Pomogáts Béla: A kép ketrecéből. Új Tükör, 1981/43.
  • Pósa Zoltán: Nemzedéki metszet a tavalyi elsőkötetes költőkről. Életünk, 1982/12.
  • Nyilasy Balázs: Zirkuli Péter első kötetéről. Alföld, 1982/5.
  • Alföldy Jenő: Pályakezdő költők 1981-ben. Tiszatáj, 1983/4.
  • Fogarassy Miklós: Kritikai jegyzetek elsőkötetes költőkről. Mozgó Világ, 1983/7.
  • Ágoston Vilmos: Zirkuli Péter: A fényes pillanat c. verseskötetéről. Magyar Nemzet, 1988. június 13.