A következő cikkben a Wilhelm Eduard Weber-ről fogunk beszélni, amely ma nagyon fontos téma. A Wilhelm Eduard Weber egy olyan téma, amely világszerte sok ember figyelmét felkeltette, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár személyes szintű jelentősége, akár a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatása miatt. A Wilhelm Eduard Weber megjelenése óta széles körű vitát váltott ki, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a szakértők és a hobbibarátok körében. Ebben a cikkben a Wilhelm Eduard Weber-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását. Készüljön fel, hogy belépjen a Wilhelm Eduard Weber lenyűgöző világába, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál!
Wilhelm Eduard Weber | |
![]() | |
Született | 1804. október 24.[1][2][3][4] Wittenberg |
Elhunyt | 1891. június 23. (86 évesen)[1][2][5][6][7] Göttingen[8][9][3] |
Állampolgársága | porosz |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | professzor |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Lista
|
Sírhelye | Stadtfriedhof Göttingen[12] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Eduard Weber témájú médiaállományokat. | |
Wilhelm Eduard Weber (Wittenberg, 1804. október 24. – Göttingen, 1891. június 23.) porosz fizikus és egyetemi tanár. Édesapja Michael Weber, testvérei Ernst Heinrich Weber és Eduard Friedrich Weber. A mágneses fluxus névadója, nevéből származik a weber mértékegység. A göttingeni hetek tagja volt.
Felsőbb tanulmányait Halléban végezte, később, 1827-ben ugyanott magán-, majd rendkívüli tanár lett. 1831-ben Gauss közbenjárására a Göttingeni Egyetemre hívták meg a fizika rendes tanárának. 1837-ben felfüggesztették állásából, mert tiltakozott az alkotmány felfüggesztése ellen; ezután hat évet részint Göttingenben, részint magánemberként utazgatva töltött. 1843-ban a Lipcsei Egyetemen lett tanár; 1849-ben visszatért Göttingenbe. 1887-ben valóságos belső titkos tanácsos lett.
Első publikációját (Die Wellenlehre auf Experimente gegründet, Lipcse, 1825) Ernst Heinrich bátyjával közösen még diákkorában írta. Mindvégig szerteágazó érdeklődésű, termékeny szerző maradt egy egész sor új felfedezéssel.
Sokat foglalkozott a szilárd testek rugalmasságával. Akusztikai eredményei közül a legjelentősebb a nyelvsípok működésének elmélete. Göttingenben Gauss-szal közösen mérték a Föld mágneses terét. 1840-ben megállapította az abszolút elektromagnetikus árammértéket. 1846-ban felállította elektrodinamika alaptörvényét, mely két mozgásban levő elektromosságrészecskének egymásra gyakorolt hatását határozza meg. Egyúttal megfogalmazta azt a hipotézisét, hogy meghatározott mennyiségű anyaghoz mindig meghatározott mennyiségű elektromosság kapcsolódik.[13]