Volodimir Volodimirovics Klicsko

Ebben a cikkben a Volodimir Volodimirovics Klicsko izgalmas világába fogunk beleásni. A következő oldalakon a Volodimir Volodimirovics Klicsko-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a legújabb alkalmazásaiig. A Volodimir Volodimirovics Klicsko olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon, és ahogy haladunk a kutatásban, fel fogjuk fedezni, mi az oka annak, hogy elbűvöli. Interjúk, kutatások és tanúvallomások révén elmélyülünk a Volodimir Volodimirovics Klicsko mélységében, hogy megértsük hatását és relevanciáját a mai társadalomban. Készüljön fel egy új világ felfedezésére a Volodimir Volodimirovics Klicsko szemén keresztül!

Volodimir Volodimirovics Klicsko
Klicsko 2018-ban
Klicsko 2018-ban
SzületettВолодимир Володимирович Кличко
1976. március 25. (49 éves)
Szemipalatyinszk,
 Szovjetunió
Állampolgárságaukrán[1]
ÉlettársaHayden Panettiere (2009–2011)[2]
SzüleiVolodymyr Klychko
Foglalkozásaprofi ökölvívó Mérlege: 69 mérkőzés: 64 győzelem (ebből 53 KO/TKO), 5 vereség, 0 döntetlen
Iskolái
  • Zaporizhzhia National University
  • Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem ( – 2001. január 18., PhD, sporttudomány)
Kitüntetései
  • WBO World Heavyweight Champion (2000. október 14. – 2003. március 8., Corrie Sanders, 12, Chris Byrd)
  • WBO World Heavyweight Champion (2008. február 23. – 2015. november 28., Tyson Fury, 18, Szultan-Ahmed Magomedszalihovics Ibragimov)
  • Order for Bravery 1st Class of Ukraine (2006. november 21., Viktor Andrijovics Juscsenko)[3]
  • Steiger Award (sport, Vitalij Volodimirovics Klicsko, 2011)
  • Karl-Valentin-rend (2012)
  • Order of Liberty (2017. augusztus 24., Petro Olekszijovics Porosenko)[4]
Magassága203 cm
Testtömege112 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Volodimir Volodimirovics Klicsko témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Ökölvívás
Olimpiai játékok
arany
1996, Atlanta
Szupernehézsúly
Európa-bajnokság
ezüst
1996, Vejle
Szupernehézsúly

Volodimir Volodimirovics Klicsko (ukránul: Володимир Володимирович Кличко, az elterjedten használt oroszos névváltozattal Vlagyimir Vlagyimirovics Klicsko  ; Szemipalatyinszk, 1976. március 25. –) ukrán nehézsúlyú profi ökölvívó. Beceneve: Acélkalapács. Profi ökölvívóként előbb a WBO, majd az IBF/IBO/WBO/WBA egyesített nehézsúlyú világbajnoka volt.

A Szovjetunióban, a mai Kazahsztán területén született Szemipalatyinszk (kazakul Szemej) városában, ahol ukrán származású édesapja katonaként szolgált. Bátyja, Vitalij szintén egykori nehézsúlyú világbajnok (WBO, WBC/RING, WBC) volt. Anyjuknak megígérték, hogy egymás ellen soha nem fognak mérkőzést vívni.

Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Beverly Hillsben él.

Amatőr múlt

Profi karrier

Az atlantai olimpia után megkezdte profi pályafutását: előbb a hamburgi Universum Box Promotion színeiben – ott Fritz Sdunek volt az edzője -, 2004-től pedig a bátyjával, valamint a korábban szintén az Universum alkalmazásában álló Tom Loeflerrel indított, saját promóciós irodájuk, a K2 Promotions égisze alatt lépett szorítóba. Attól fogva már nem a német mesterdző, hanem a szintén kiváló amerikai szakember, Emmanuel Stewart készítte fel őt a mérkőzésekre.

2000. október 14-én az amerikai Chris Byrd legyőzésével a WBO nehézsúlyú világbajnoka lett. Címét öt alkalommal védte meg, de 2003. március 8-án, a dél-afrikai Corrie Sanders ellen elvesztette azt. A már Amerikába költözött Klicsko 2004. április 10-én ismét megkűzdhetett az akkor megüresedett WBO világbajnoki címéért, de nem tudott élni a lehetőséggel, mivel ellenfele, az amerikai Lamon Brewster TKO-győzelmet aratott felette.

A Brewster elleni vereség óta Klicsko komoly győzelmi sorozaton van túl. Nemcsak három öklözőt – a kubai Eliseo Castillót, a nigériai Samuel Petert és az amerikai DaVarryl Williamsont – győzött le, hanem világbajnoki címet is szerzett Chris Byrd ellen, akit – első találkozójuktól eltérően – kiütéssel győzött le. Wladimir ezzel a győzelemmel elhódította Bryrd-től a IBF világbajnoki címét, emellett a IBO betöltetlen övét is megszerezte. Még ugyanebben az évben, november 11-én, az addig veretlen amerikai Calvin Brockot is legyőzte, akit New Yorkban a 7. menetben állított meg címei elhódításában.

  • A 2007-es évben kétszer védte meg világbajnoki címeit: előbb március 10-én, Mannheimban aratott 2. menetes KO-győzelmet az amerikai Ray Austin felett, majd július 7-én Kölnben visszavágott Lamon Brewsternek, aki a 6. menet utáni szünetben feladta a reménytelenné váló küzdelmet.
  • 2008. február 23-án New Yorkban, a Madison Square Gardenben rendezett címegyesítő mérkőzésen egyhangú pontozással legyőzte a WBO bajnok Szultan Ibragimovot, majd július 12-én a 11. menetben ütötte ki a 8 éve veretlen amerikai Tony Thompsont és ezzel megvédte egyesített (WBO/IBF/IBO) címeit. December 13-án a volt világbajnok amerikai Hasim Rahmannal nézett farkasszemet Mannhaimban, akit a 7. menetben TKO-val győzött le.
  • 2009. június 20-án gelsenkircheni Schalke 04 focicsapat stadionjában több, mint 60 ezer néző előtt győzte le az addig veretlen WBA-bajnok Ruslan Chagayevet, így címvédése mellett a The Ring Magazine övét is magáénak tudhatta.
  • 2011. július 2-án, Hamburgban, a Hamburger SV focicsapat stadionjában, 45 ezer néző előtt legyőzte a brit David Hayet, így egyesített címei mellé elhódította a Bokszvilágszövetség nehézsúlyú világbajnoki övét is. Ekkor fordult elő legelőször a profi ökölvívás történelme során, hogy mind a négy nagy szervezet (WBO/WBA/WBC/IBF) világbajnoki címét egyidőben egy testvérpár uralja.
  • 2015. november 28-án pontozásos vereséget szenvedett a brit Tyson Furytól, így elveszítette egyesített bajnoki címeit, valamint több, mint 10 évig tartó veretlenségét.
  • Utolsó mérkőzését 2017. április 29-én vívta Londonban, ahol kiütéses vereséget szenvedett a brit Anthony Joshuától.[5][6]

Profi eredményei

69 mérkőzéséből 64-et nyert meg (ebből 53-at idő előtt), ötöt elveszített.

Pályafutása során négyszer volt interkontinentális bajnok (WBC, WBA, WBC, WBA), ezek mellett a NABF és NABO észak-amerikai szervezetek bajnoki címét is megszerezte egy-egy alkalommal. Az Európa bajnoki címet (EBU) egyszer szerezte meg, melyet az első WBA interkontinentális címmel egyesített. Világbajnok pedig kettő alkalommal volt (WBO, WBA/IBF/WBO/IBO/RING).

A The Ring magazin és az internetes szaklapok (Fightnews,[7] Boxrec[8]) is őt tartották visszavonulásáig az egyik legjobb nehézsúlyú bokszolónak.

Jegyzetek

  1. ↑ http://espn.go.com/boxing/story/_/id/11106466/wladimir-klitschko-defend-belts-vs-kubrat-pulev-sept-6
  2. ↑ https://www.glamour.com/story/hayden-panettiere-glamour-may. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  3. ↑ https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/990/2006#Text
  4. ↑ https://www.president.gov.ua/documents/2512017-22438
  5. ↑ nemzetisport.hu: Joshua háromszor küldte padlóra Klicskót: három vb-cím az övé. Nemzeti Sport Online (nemzetisport.hu). (magyarul) Budapest: Mediaworks Hungary Zrt. (2017. április 30.) (Hozzáférés: 2017. április 30.)
  6. ↑ Jávor Bence: Sokáig nagy meccs volt a Joshua-Klicsko, aztán lesújtott a hóhér. Index.hu. (magyarul) Budapest: Index.hu Zrt. (2017. április 30.) (Hozzáférés: 2017. április 30.)
  7. ↑ Fightnews nehézsúlyú ranglistája. . (Hozzáférés: 2007. április 21.)
  8. ↑ Boxrec nehézsúlyú ranglistája. . (Hozzáférés: 2007. augusztus 19.)

További információk