Vas-oxid

A mai világban a Vas-oxid olyan téma, amely különböző területeken nagy aktualitást kapott. A politikától a tudományig, a kultúráig és általában a társadalomig a Vas-oxid egyre nagyobb érdeklődést váltott ki az elmúlt évtizedekben. Akár az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása, akár hosszú távú következményei miatt, a Vas-oxid meghatározó tényezővé vált a globális döntéshozatalban. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Vas-oxid különböző aspektusait és a modern világra gyakorolt ​​hatását, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.

Vas-oxid pigment

Összesen tizenhat ismert vas-oxid létezik[1] Ezek a vegyületek vagy oxidok (wüstit, hematit, β-Fe2O3, maghemit, γ-Fe2O3, ε-Fe2O3, magnetit, ferrihidrit), vagy hidroxidok és oxid-hidroxidok (goethit, akaganeit, lepidokrocit, feroxihit, bernalit, schwertmannit vagy zöld rozsda).

Néhány oxidot a kerámiák mázaihoz használnak. Sok vas-oxid a kiégetés során jellegzetes színt kölcsönöz a máznak.

A vörös márga színét a benne található vas-oxid adja.

Néhány vas-oxidot a kozmetikumokban használnak különböző színárnyalatokat előállítva segítségükkel. Nem mérgezőek, a páratartalomra közömbösek. Kozmetikai használatra a vas-oxidokat szintetikus úton állítják elő, ezzel biztosítva a szennyezőanyagok kiszűrését, amelyek amúgy a természetes eredetű vas-oxidokban megtalálhatók.

Az élelmiszeriparban is felhasználják az ételek színezésére E172 néven.

Vas-oxidok

  • Vas(II)-oxid (FeO) (más néven vas(II)-oxid, ferro-oxid, vagy a természetben való előforduláskor wüstit) fekete színű, robbanásveszélyes anyag.
  • Vas(III)-oxid (Fe2O3) (más néven ferri-oxid, vörösvasérc, vas-oxid-vörös, hematit vagy maghemit) Tisztítás után az elektronikában mágneslemezek előállításánál használják. Gátolja a rozsdaképződést.
  • Vas(II,III)-oxid (Fe3O4) (más néven ferro-ferri-oxid vagy magnetit). Ez a vasérc. Ez a vas-oxid megtalálható továbbá a hajók vízvonala alatt, mert képződését elősegíti a vizes környezet.

A földkéregben hasonlóan gyakran előforduló többi érchez képest a vas előállítása viszonylag egyszerű (például az alumíniumhoz vagy a titánhoz képest).

Jegyzetek

  1. ↑ Cornell, RM, Schwertmann, U. The iron oxides: structure, properties, reactions, occurrences and uses. Wiley VCH (2003). ISBN 3-527-30274-3 

Források