Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2007 augusztusából) |
A kerámia a görög kerameia („kiégetett”) szóból származik. Egykor csak az agyagból, döntően kaolinból rideggé, keménnyé kiégetett tárgyakat nevezték kerámiáknak, manapság a legtöbb olyan szervetlen, nemfémes, szilárd anyagot, amit nagy hőmérsékleten állítanak elő. Ebben az értelemben kerámiák az olyan oxid-, foszfát-, fluorit-, karbid-, de akár szulfidtartalmú termékek is, amelyek tulajdonságai és alkalmazhatósága a hagyományos, szilikát alapú kerámiákétól lényegesen eltérhetnek.
A kerámia termékeket négy csoportra szokás felosztani:
A funkcionális kerámiák tovább csoportosíthatók három alcsoportba:
Kerámiaművészetből 1964-ben indult el Gmundenben a nemzetközi szimpozionmozgalom. 1969-ben volt az első szimpozion Siklóson. 1968-ban megrendezték az I. Országos Kerámia Biennálét Pécsett. Az 1970-es évektől a Kecskeméti Kerámia Stúdió jelenítette meg a nemzetközi kerámiaművészet élvonalát a magyar művészek számára. A Nemzetközi Kerámia Stúdió a mai magyar kerámiaművészet fontos színhelye. Eredményeiről rangos kiállítások tanúskodnak (Iparművészeti Múzeum 1995, Vigadó Galéria 1998, Kerámia Fesztivál). 1999-ben jelentős kiállítást rendezett az Iparművészeti Múzeum az 1968 körüli termékekből. 2000-ben a Gödöllői Királyi Kastélyban 5 kontinens kerámiaművészetét mutatták be.
Kerámiaművészetet a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen lehet tanulni.
Nemzetközi katalógusok |
---|
Ez a művészeti témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |