Ebben a cikkben a Valéry Giscard d’Estaing-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a társadalomra gyakorolt jelenlegi hatásáig. Elemezni fogjuk annak időbeli alakulását, valamint relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk a Valéry Giscard d’Estaing körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, azzal a céllal, hogy átfogó jövőképet kínáljunk, amely lehetővé teszi a valódi jelentésének megértését. Ezzel a mélyreható elemzéssel igyekszünk szélesebb és teljesebb megértést adni az olvasónak a Valéry Giscard d’Estaing-ről, kitérve a témához kapcsolódó összes releváns szempontra.
Valéry Giscard d’Estaing | |
![]() | |
Franciaország 20. köztársasági elnöke, Andorra társhercege | |
Hivatali idő 1974. május 27. – 1981. május 21. | |
Előd | Georges Pompidou |
Utód | François Mitterrand |
Franciaország gazdasági és pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1969. június 20. – 1974. május 27. | |
Elnök | Georges Pompidou |
Miniszterelnök | Jacques Chaban-Delmas, Pierre Messmer |
Előd | François-Xavier Ortoli |
Utód | Jean-Pierre Fourcade |
Hivatali idő 1962. január 18. – 1966. január 8. | |
Elnök | Charles de Gaulle |
Miniszterelnök | Michel Debré, Georges Pompidou |
Előd | Wilfrid Baumgartner |
Utód | Michel Debré |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1926. február 2.[1][2][3][4][5] Koblenz, Németország |
Elhunyt | 2020. december 2. (94 évesen)[6][7][8] Authon, Franciaország |
Sírhely | Authon |
Párt | Unió a Francia Demokráciáért (UDF) |
Szülei | May Bardoux Edmond Giscard d'Estaing |
Házastársa | Anne-Aymone Sauvage de Brantes |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | államférfi |
Iskolái |
|
Halál oka | Covid19 |
Vallás | római katolikus egyház |
Díjak |
|
![]() | |
Valéry Giscard d’Estaing aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Valéry Giscard d’Estaing témájú médiaállományokat. |
Valéry René Marie Georges Giscard d’Estaing (Koblenz, 1926. február 2. – Authon, 2020. december 2.) francia politikus, 1974 és 1981 között az Ötödik Köztársaság 5. elnöke volt.
Gazdag, nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard, magasrangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjének d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz Rajna tartományban állomásozó, megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.
Giscard d’Estaing Clermont-Ferrand-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a második világháború utolsó évében. A Croix de Guerre 1939-1945 francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az École polytechnique elvégzése után az ENA (École nationale d’administration) hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.
1956-ban Puy-de-Dôme megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól Charles de Gaulle követője lett. 1959-ben Michel Debré kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter Georges Pompidou kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI). 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. Jacques Chaban-Delmas, majd Pierre Messmer kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. 1970-ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Tanácsának elnöke volt.
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista François Mitterrand ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. Jacques Chiracot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a választójog korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, Simone Veil egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a születésszabályozásról és a terhességmegszakításról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.
1945 és 1975 között a francia gazdaság dinamikusan fejlődött, de hamarosan stagnálás következett. Az 1973-as olajválság után nőtt a munkanélküliek száma, emelkedtek a nyersanyagárak, felgyorsult az infláció. Chirac, az Union des démocrates pour la cinquième République gaullista ideológiát követő párt főtitkára nem volt hajlandó pártját a Giscard-i politika szolgálatába állítani, hű maradt a gaullizmushoz. 1976-ban önként lemondott annak ellenére, hogy az Ötödik Köztársaság miniszterelnökei de Gaulle óta csak is az elnök felszólítására hagyták el a kormányfői posztot. Giscard Raymond Barre közgazdászt kérte fel az új kormány megalakítására, s aki szigorú költségvetési politikát vezetett be.
Elnöksége idején Zaire kormányának kérésére Franciaország katonai beavatkozást hajtott végre Kolweziben. 1978. május 13-án a Francia Idegenlégió 2. ejtőernyős ezrede légi hadműveletben leverte a Kongói Nemzeti Felszabadítási Front által kirobbantott népfelkelést.
Giscard d’Estaing külpolitikájában a közös Európa építésére koncentrált. Személyes jó barátjával, Helmut Schmidt német kancellárral felkarolta a monetáris unió gondolatát. 1981-ben François Mitterrand-nal szemben veszített az elnökválasztáson.
Az francia és az európai politikai életben továbbra is aktív maradt.
Elődje: Georges Pompidou |
A Francia Köztársaság elnöke 1974 – 1981 |
Utódja: François Mitterrand |