Valéry Giscard d’Estaing

Valéry Giscard d’Estaing
Franciaország 20. köztársasági elnöke, Andorra társhercege
Hivatali idő 1974. május 27. – 1981. május 21.
Előd	Georges Pompidou
Utód	François Mitterrand
Franciaország gazdasági és pénzügyminisztere
Hivatali idő 1969. június 20. – 1974. május 27.
Elnök	Georges Pompidou
Miniszterelnök	Jacques Chaban-Delmas, Pierre Messmer
Előd	François-Xavier Ortoli
Utód	Jean-Pierre Fourcade
Hivatali idő 1962. január 18. – 1966. január 8.
Elnök	Charles de Gaulle
Miniszterelnök	Michel Debré, Georges Pompidou
Előd	Wilfrid Baumgartner
Utód	Michel Debré
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1926. február 2.[1][2][3][4][5] Koblenz, Németország
Elhunyt	2020. december 2. (94 évesen)[6][7][8] Authon, Franciaország
Sírhely	Authon
Párt	Unió a Francia Demokráciáért (UDF)
Szülei	May Bardoux Edmond Giscard d'Estaing
Házastársa	Anne-Aymone Sauvage de Brantes
Gyermekei	Louis Giscard d'Estaing Valérie-Anne Giscard d'Estaing Henri Giscard d'Estaing Jacinte Giscard d'Estaing
Foglalkozás	államférfi
Iskolái	École polytechnique Lycée Louis-le-Grand École nationale d’administration (1949–1951) Lycée Janson-de-Sailly
Halál oka	Covid19
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Károly-díj (2003. május 29.) a francia Becsületrend nagykeresztje Croix de guerre 1939–1945 Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje Robert Schuman-emlékérem (1993) Nansen Refugee Award (1979) Ewald von Kleist award (2014) prix Trop Virilo (2009) Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere Collar of the Order of Charles III (1978. június 28.) Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1976) Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1963) Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1975. április 21.) Knight of the Order of the Elephant (1978. október 12.) Royal Order of the Seraphim Order pro Merito Melitensi Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1962) Grand Collar of the Order of Prince Henry (1978. október 21.) Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword (1975. október 14.) Hesseni Érdemrend Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1973. október 1.) a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (1965) Honorary member of the Athens Academy (1979) Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje (2005) Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1980. június 1.)
Valéry Giscard d’Estaing aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Valéry Giscard d’Estaing témájú médiaállományokat.

Valéry René Marie Georges Giscard d’Estaing (Koblenz, 1926. február 2. – Authon, 2020. december 2.) francia politikus, 1974 és 1981 között az Ötödik Köztársaság 5. elnöke volt.

Gazdag, nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard, magasrangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjének d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz Rajna tartományban állomásozó, megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.

Giscard d’Estaing Clermont-Ferrand-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a második világháború utolsó évében. A Croix de Guerre 1939-1945 francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az École polytechnique elvégzése után az ENA (École nationale d’administration) hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.

1956-ban Puy-de-Dôme megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól Charles de Gaulle követője lett. 1959-ben Michel Debré kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter Georges Pompidou kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI). 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. Jacques Chaban-Delmas, majd Pierre Messmer kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. 1970-ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Tanácsának elnöke volt.

1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista François Mitterrand ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. Jacques Chiracot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.

Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a választójog korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, Simone Veil egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a születésszabályozásról és a terhességmegszakításról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.

1945 és 1975 között a francia gazdaság dinamikusan fejlődött, de hamarosan stagnálás következett. Az 1973-as olajválság után nőtt a munkanélküliek száma, emelkedtek a nyersanyagárak, felgyorsult az infláció. Chirac, az Union des démocrates pour la cinquième République gaullista ideológiát követő párt főtitkára nem volt hajlandó pártját a Giscard-i politika szolgálatába állítani, hű maradt a gaullizmushoz. 1976-ban önként lemondott annak ellenére, hogy az Ötödik Köztársaság miniszterelnökei de Gaulle óta csak is az elnök felszólítására hagyták el a kormányfői posztot. Giscard Raymond Barre közgazdászt kérte fel az új kormány megalakítására, s aki szigorú költségvetési politikát vezetett be.

Elnöksége idején Zaire kormányának kérésére Franciaország katonai beavatkozást hajtott végre Kolweziben. 1978. május 13-án a Francia Idegenlégió 2. ejtőernyős ezrede légi hadműveletben leverte a Kongói Nemzeti Felszabadítási Front által kirobbantott népfelkelést.

Giscard d’Estaing külpolitikájában a közös Európa építésére koncentrált. Személyes jó barátjával, Helmut Schmidt német kancellárral felkarolta a monetáris unió gondolatát. 1981-ben François Mitterrand-nal szemben veszített az elnökválasztáson.

Az francia és az európai politikai életben továbbra is aktív maradt.

• az Alkotmányozó Tanács tagja (1981–2020)
• Puy-de-Dôme nemzetgyűlési képviselője (1984–89) (1993–2002)
• Auvergne Regionális Tanácsának elnöke (1986–2004)
• a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke (1987–1989) (1993–1997)
• a Clubs Perspectives et Réalités alapító elnöke (1988–1995)
• az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) párt elnöke (1988–1996)
• az Európai Parlament képviselője (1989–1993)
• az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsának elnöke (CCRE/CEMR) (1997–2004)
• a Fitch Ratings Nemzetközi Tanácsadó Bizottságának elnöke (2002)
• az Európai Konvent elnöke (2002–2003)
• a Francia Akadémia tagja (2003)

• Croix de guerre 1939–1945
• a Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
• a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
• a Máltai lovagrend Becsület és Odaadás Lovagja
• a Lateráni bazilika tiszteletbeli kanonokja
• Nansen Menekültdíj
• a Real Academia de Ciencias Economicas y Financieras, Madrid tagja
• az Alexander S. Onassis Alapítvány díja
• Az év politikusa Trombinoscope-díj (2000)
• Jean Monnet Alapítvány Európáért Aranyérem
• Nemzetközi Nagy Károly-díj
• De Gaulle–Adenauer-díj (Helmut Schmidttel közösen)

• Démocratie française (1976)
• Deux Français sur trois (1984)
• Le Pouvoir et la Vie – tome I "La Rencontre" (1988)
• Le Pouvoir et la Vie – tome II "L’Affrontement" (1991)
• Le Passage (1994)
• Dans cinq ans, l’an 2000 (1995)
• Les Français, réflexions sur le destin d’un peuple (2000)
• Giscard d’Estaing - Entretien avec Agathe Fourgnaud (2001)
• Giscard d’Estaing présente la Constitution pour l’Europe (2003)
• Le Pouvoir et la Vie – tome III "Choisir" (2006)
• Mathilda (2011)

Magyarul megjelent művei

• Hatalom és élet; ford. Szabolcs Katalin; Európa, Bp., 1992 (Emlékezések)
• A franciák. Reflexiók egy nép sorsáról; ford. Vargyas Zoltán; Európa, Bp., 2002

• Valéry Giscard d’Estaing * (francia nyelven). Encyclopedie Larousse. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
• L’évolution politique de la France depuis 1945 (francia nyelven). Centre régionale de documentation pédagogique, Reims. . (Hozzáférés: 2015. június 26.)
• Valéry Giscard d’Estaing (francia nyelven). Conseil constitutionnel. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
• Valéry Giscard d’Estaing (francia nyelven). Académie française. (Hozzáférés: 2015. június 26.)

Elődje: Georges Pompidou

A Francia Köztársaság elnöke 1974 – 1981

Utódja: François Mitterrand