Ujgurok | |||||||||
Teljes lélekszám | |||||||||
10-20 millió | |||||||||
Lélekszám régiónként | |||||||||
| |||||||||
Nyelvek | |||||||||
ujgur | |||||||||
Vallások | |||||||||
muszlim | |||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ujgurok témájú médiaállományokat. |
Az ujgurok mintegy tíz milliós népe túlnyomórészt Kína nyugati részén, Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban él. Hazájukat egymás között Ujgurisztánnak, illetve Kelet-Turkesztánnak hívják. A húszmilliós Hszincsiang Kína legnagyobb területű tartománya; fővárosa Ürümcsi. Területén, amely 16-szor nagyobb Magyarországnál, 13 etnikum él, legnagyobb lélekszámban az ujgurok. Az ötven éve tartó erőszakos kínai betelepítések miatt arányuk 50 százalék alá csökkent.
Első önálló államuk a 745 és 840 között fennálló Ujgur Kaganátus volt, amit a kirgizek igáztak le. Az ujgurok egyik ága korábbi birodalmuk szétbomlása után 840-ben Kelet-Turkesztánban telepedett le. Ez a terület a híres selyemút révén már az ókorban is fontos kereskedelmi csomópont volt, és a kínai császárok már a 4. századtól igyekeztek birodalmukhoz csatolni. Az ujgurok kelet-turkesztáni letelepedésük után eleinte buddhisták voltak, ezt igazolják a máig fennmaradt buddhista templomok és kolostorok. A 10. században főleg török hatásra felvették az iszlám vallást. Kínai források szerint az ujgurok már ebben az időszakban is híres gyógyítók voltak.
A 8. századtól kialakuló ujgur kultúra sikeresen integrálta a han, valamint a török kultúra elemeit. Ezután azonban a mongolok hatszáz éven át tartották uralmuk alatt Kelet-Turkesztánt is. A 16. századtól aztán a terület a kínai, orosz és brit érdekszférák ütközési pontjába került, majd végül laza kínai fennhatóság alá került. A kínaiak 1759-ben nevezték át Kelet-Turkesztánról Hszincsiangra (Új Határvidék).
A muzulmán ujgurok időről időre felerősödő függetlenségi törekvései a 19. századtól jelentős gondot okoztak az aktuális pekingi kormányzatnak. Az ujgurok 1815-ben, 1825-ben, 1830-ban, 1847-ben és 1857-ben is felkelést indítottak a kínai hatalom ellen. 1864-ben fellázadtak a mandzsu Csing-dinasztia ellen, ám a független Kelet-Turkesztán államukat 1876-ban Kína legyőzte, és nyolc évvel később Hszincsiang néven a császársághoz csatolta.
A császárság 1911-es bukását követően 1933-ban és 1944-ben rövid életű államalakulatok léteztek Kelet-Turkesztán, illetve a Szovjetunió által támogatott Második Kelet-turkesztáni Köztársaság néven. Utóbbit a kínai polgárháborúban győztes kommunista Kínai Népi Felszabadító Hadsereg gyakorlatilag ellenállás nélkül annektálta újra 1949-ben. 1955 óta hivatalosan Hszincsiang–Ujgur Autonóm Területnek nevezik.
Az ujgurok mai helyzetét számos emberi jogi csoport elítéli, egyesek egyenesen genocídiumnak nevezik.
Populációgenetikusok számára az ujgur populáció az egyik legjobb példa különböző népek keveredésére, ugyanis az ujgur nép a selyemút egyik fontos állomása körül alakult ki, kereskedelmileg összekötve Nyugat-Ázsiát, Kelet-Ázsiát és Közép-Ázsiát a mediterrán világgal. Genetikailag az ujgurok a kelet-ázsiai, közel-keleti és európai népek rendkívül vegyes genetikai állományát hordozzák.
Egy 2017-ben végzett átfogó genomvizsgálat során 951 ujgur mintát elemeztek 14 hszincsiangi földrajzi alpopulációból, és megfigyelték a népesség délnyugati és északkeleti differenciálódását, amelyet részben a természetes gátat képező Tianshan-hegység okoz, a keletről és nyugatról érkező génáramlással. A tanulmány négy fő őskomponenst azonosított, amelyek két korábbi keveredett csoportból származhatnak: egy nyugat-eurázsiai komponenst, amely európai származással (25-37%), egy dél-ázsiai/indiai származású komponenst (12-20%), valamint két kelet-eurázsiai komponenst szibériai (15-17%) és kelet-ázsiai származással (29-47%). Összességében az ujgurok átlagosan 44-64%-ban szibériai/kelet-ázsiai, 33,2%-ban európai és 17,9%-ban dél-ázsiai (India) származásúak.
Nemzetközi katalógusok |
---|