Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Tjalling Koopmans lenyűgöző világát és mindazt, amit ez a koncepció magában foglal. Az eredetétől a mai relevanciájáig elmélyülünk a kulcsfontosságú szempontokba, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy alaposan megértsük a Tjalling Koopmans-et és annak különböző területekre gyakorolt hatását. Egy alapos elemzés és kritikai perspektíva révén felfedezzük a Tjalling Koopmans jelentőségét jelenlegi társadalmunkban, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a globális gazdaságra gyakorolt hatásáig a Tjalling Koopmans olyan téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni, hogy megértsük hatókörét és jelentőségét a mai világban.
![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Tjalling Koopmans | |
![]() | |
Koopmans (1967) | |
Született | Tjalling Charles Koopmans 1910. augusztus 28.[1][2][3][4][5] 's-Graveland |
Elhunyt | 1985. február 26. (74 évesen)[1][2][3][4][6] New Haven[7] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Tisztsége | elnök (1978–1979, American Economic Association) |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tjalling Koopmans témájú médiaállományokat. | |
Tjalling Charles Koopmans (1910. augusztus 28. – 1985. február 26.) holland matematikus, fizikus, közgazdász, 1975-ben Leonyid Kantoroviccsal közösen közgazdasági Nobel-emlékdíjjal kitüntetett tudós.
Koopmans 's-Gravelandban született Hollandiában. Egyetemi tanulmányait az Utrechti Egyetemen kezdte meg 17 éves korában. Eleinte matematikára szakosodott, majd három évvel később, 1930-ban elméleti fizikára váltott. 1933-ban találkozott Jan Tinbergennel, az 1969-es Nobel-emlékdíjassal, és Amszterdamba költözött, hogy matematikai közgazdaságtant tanuljon nála. Emellett Koopmans még az ökonometria és a statisztika tudományával is foglalkozott.
Koopmans 1940-ben vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba. Itt Washingtonban egy kormányszervnél dolgozott, ahol a szállítás gazdaságosságáról publikált, külön figyelmet szentelve az optimális útvonaltervezésnek. Később Chicagóba települt át, ahol a helyi egyetem kutatócsoportjához csatlakozott. 1946-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Koopmans a Yale Egyetemen folytatta munkáját 1955-től, írásai leginkább az optimális növekedés közgazdaságtanával és a tevékenységelemzéssel foglalkoztak.
Koopmans a Hartree-Fock elmélet terén végzett korai munkái kapcsolódnak a Koopmans-elvhez, amely közismert a kvantumkémiában. Koopmans a közgazdasági Nobel-emlékdíjat (Leonyid Kantoroviccsal megosztva) az erőforrások allokációjának, különös tekintettel azok hatékony felhasználásának területén végzett kutatásaiért kapta. A bizottság kiemelte a tevékenységelemzés és a termelés inputjai és outputjai közötti összefüggések, illetve azok a gazdasági hatékonysággal és az árakkal való kapcsolatának a tanulmányozását.