Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Theodorétosz-et, amely téma az elmúlt években sok szakértő figyelmét felkeltette. A Theodorétosz egy összetett és lenyűgöző téma, amely nagy érdeklődést váltott ki mind a tudományos közösségben, mind a nagyközönségben. A következő néhány oldalon elemezzük a Theodorétosz különböző oldalait, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. A Theodorétosz-hez kapcsolódó vitákba, kutatásokba és elméletekbe merülünk, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész képet adjunk erről a folyamatosan fejlődő témáról.
Theodorétosz | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 393 Antiokheia |
Elhunyt | 458 Kürrhosz |
Ismeretes mint | |
Nemzetiség | görög |
Pályafutása | |
Szakterület | történettudomány |
Kutatási terület | egyháztörténet |
Jelentős munkái | Egyháztörténet |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Theodorétosz témájú médiaállományokat. |
Küroszi Theodorétosz (ógörögül: Θεοδώρητος Κύρρου, latinul: Theodoretus), (Antiokheia, 393 – Kürrhosz, 458) görög egyháztörténetíró, Kürosz város püspöke.
Jómódú családból származott, szülei halála után azonban mindent eladott és szerzetes lett Apamea mellett. Hét évnyi szerzetesség után 423-ban megválasztották Kürosz püspökének. Életének első felében szimpatizált a nesztorianizmussal és magával Nesztoriosszal. Emiatt a 431-es epheszoszi zsinaton Nesztoriosszal együtt letették hivatalukból. Ekkor visszatért kolostorába. 433-ban ő fogalmazta meg az Epheszosz és Alexandria különböző egyházi irányzatai közötti közvetítést elősegítő egyházi nyilatkozatot, de ennek ellenére nem tért vissza a közéletbe egészen 451-es Khalkedóni zsinatig, ahol már elítélte Nestorioszt, és emiatt a zsinat munkájában is vezető szerepet játszhatott.
448-ban egy öt könyvből álló Egyháztörténetet írt, ugyanis ki akarta egészíteni Szókratész Szkholasztikosz és Szozomenosz műveit, de gyakorlatilag csak kivonatolta azokat. A mű első kinyomtattatása csak a 19. században történt meg Jacques Paul Migne-től a Patrologia Graeca sorozat keretében.[1]