Teatro San Angelo

Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Teatro San Angelo-et, feltárva annak különböző oldalait és jellemzőit, hogy megértsük a hatását a különböző összefüggésekben. A Teatro San Angelo eredetétől napjainkig jelentős érdeklődést és vitát váltott ki, így a szakértők és a nagyközönség érdeklődésének témája lett. Ezen a vonalon megvizsgáljuk történelmi evolúcióját, a jelenkori társadalomra gyakorolt ​​hatásait és a jövőre nézve lehetséges következményeit. Ez a cikk átfogó perspektívát kíván nyújtani a Teatro San Angelo-ről, így szilárd kiindulópontot kínál azoknak, akik érdeklődnek e bonyolult és lenyűgöző téma iránt.

Teatro San Angelo
TelepülésVelence
Építési adatok
Építés éve1677
Megnyitás1677
Építész(ek)Francesco Santurini
Hasznosítása
Felhasználási területszínházépület
Egyéb jellemzők
Különlegességek136 páhollyal felszerelve
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 26′ 08″, k. h. 12° 19′ 49″45.435589°N 12.330350°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 08″, k. h. 12° 19′ 49″45.435589°N 12.330350°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Teatro San Angelo témájú médiaállományokat.

A Teatro San Angelo (velencei nyelven vagy olaszul: Teatro Sant'Angelo egy 1677–1803 működött velencei színház volt.

Ez volt az utolsó nagy színház, amely az 1650-es és '60-as évek operaépítő lázában épült Velencében a Teatro Santi Giovanni e Paolo (1654), a Teatro San Samuele (1655), a Teatro San Salvatore (1661) és a Teatro San Giovanni Crisostomo (1667) után.

A Teatro San Angelo a Campo San(t') Angelóban, a Canal Grande és a Rialto híd felé néző, két lebontott palota helyén állt, amelyek a Marcello és a Capello családokhoz tartoztak.[1] A projektet 1676-ban fejezte be Francesco Santorini, és 1677-ben nyitotta meg Benedetto Marcello és a Capello család.

A házat Domenico Freschi: Helena rapita da Paride című operájával (1677) nyitották meg, majd Freschi, Francesco Gasparini, Tomaso Albinoni és Bononcini operáival folytatódott az előadások sora. 1715 körül a ház Antonio Vivaldi számos operájának helyszíne volt.[2] Vivaldi alatt az operaház egyre populárisabb és kommerszebb lett. Hamarosan a színház adott otthont Baldassare Galuppi operáinak (Argenide, 1733) és Carlo Goldoni drámáinak.

Az 1790-es években Pietro Chiari apát írt darabokat a színház számára, 1797-ben pedig Giacomo Casanova írt egy támadást Chiari ellen, amely Antonio Condulmer, a színház társtulajdonosa és a Tízek Tanácsának tagja ellenségeskedését váltotta ki. Ezen a ponton a színház végleges hanyatlásnak indult.

1803-ban a többi velencei színházhoz hasonlóan a napóleoni megszállás alatt bezárták, raktárnak használták, majd felújítás után Palazzo Barocci lett (ma négycsillagos szálloda).

Válogatott premierek

Jegyzetek

  1. ↑ Margaret L. King: The death of the child Valerio Marcello University of Glasgow
  2. ↑ John Booth: Vivaldi 1989 "On 4 February 1715 he returned, as he reports in his diary: I went with several acquaintances to the Teatro San Angelo, which was smaller but also not so costly as the one I have described above. Its impresario was the famous Vivaldi, ..."

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Teatro San Angelo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.