A Tarján Imre (biofizikus) olyan téma, amely nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A kezdetektől napjainkig tanulmányozás, vita és elemzés tárgya volt különböző területeken. Jelentősége abban rejlik, hogy hatással van az emberek mindennapi életére, valamint relevanciája többek között az akadémiai, tudományos, társadalmi, kulturális területeken. Ez a cikk átfogó és részletes módon kíván foglalkozni a Tarján Imre (biofizikus) különböző szempontjaival, átfogó és frissített látásmódot kínálva a témáról. Eredetét, időbeli alakulását, a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásait és a lehetséges jövőbeli perspektívákat vizsgáljuk.
Tarján Imre | |
Született | Richter[1] 1912. július 26. Szabadka |
Elhunyt | 2000. január 19. (87 évesen) Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Klincsek Magdolna (h. 1940–1955)[3] |
Foglalkozása | fizikus fizikai szakíró egyetemi tanár |
Iskolái | Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1939) |
Kitüntetései | Kossuth-díj (1961) |
Sírhelye | Farkasréti temető (43-U-5)[4][5] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tarján Imre témájú médiaállományokat. | |
![]() | |
---|---|
![]() | |
![]() ![]() | Tarján Imre |
Tarján Imre (Richter) (Szabadka, 1912. július 26. – 2000. január 19.) magyar biofizikus, egyetemi tanár.
Tarján (Richter) József Aladár (1884–1961) állami tanító és Tomasics Erzsébet Anna fiaként született.[6] 1935-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös József Collegium tagjaként – matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. 1939-ben fizikából doktorált a debreceni Tisza István Tudományegyetemen. 1935 és 1950 között több helyen munkálkodott különböző beosztásokban, gimnáziumi és egyetemi tanárként egyaránt. 1950-ben nevezték ki az Orvosi Fizikai Intézet vezetőjévé. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem orvoskarának dékánja, tudományos rektorhelyettese, majd 1976–1990 között a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya elnökeként munkálkodott. 1982-ben vonult nyugdíjba, de egészen haláláig naponta bejárt intézetébe, és továbbra is tevékenykedett a tudományos közéletben.
Fizika orvosok és biológusok számára címmel tankönyvet írt, ez 1964-ben jelent meg.