A Szorbóz olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette az elmúlt években. A mindennapi élet különböző aspektusaira jelentős hatással bíró téma érdeklődést és vitát váltott ki a társadalomban. A történelem során a Szorbóz fejlődött, és befolyásolta többek között a kultúrát, a tudományt, a politikát és a gazdaságot. Ebben a cikkben feltárjuk a Szorbóz fontosságát és hatását, és megvitatjuk a mai világra gyakorolt hatásait. A Szorbóz eredetétől napjaink relevanciájáig olyan téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni, hogy megértsük valódi jelentését életünkben.
Szorbóz | |
![]() | |
IUPAC-név | (3S,4R,5S)-1,3,4,5,6-pentahidroxihexán-2-on |
Más nevek | Szorbinóz l-xilo-hexulóz |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 87-79-6 |
PubChem | 6904 |
EINECS-szám | 201-771-8 |
ChEBI | 27922 |
SMILES | C((((C(=O)CO)O)O)O)O |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C6H12O6 |
Moláris tömeg | 180,156 g/mol |
Megjelenés | Fehér por |
Olvadáspont | 158-160°C[1] |
Oldhatóság (vízben) | 550 g/l (17°C)[1] |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
R mondatok | Nincs R-mondat[1] |
S mondatok | Nincs S-mondat[1] |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A szorbóz egy ketóz monoszacharid cukormolekula. Az l-szorbóz a természetben előforduló konfiguráció. A természetben csak kis mennyiségben található. A C-vitamin ipari előállításának alapanyaga. Erre az teszi alkalmassá, hogy a legolcsóbb cukorból, a d-glükózból szorbiton keresztül könnyen és jó termeléssel előállítható. Ekkor a szőlőcukrot először katalitikus hidrogénezéssel szorbittá redukálják. A keletkezett szorbitot mikrobiológiai oxidációnak vetik alá, a Bacterium xylinum nevű areob mikroba (egy ecetbaktérium) szelektíven az 5-ös szénatomon oxidálja, dehidrogénezi.
A szorbóz név a latin sorbus (berkenye) szóból származik, melynek levében levő szorbitból nyerhető oxidáló enzimmel.[2]