Ez a cikk a Szily Aurél témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos. A Szily Aurél sokak figyelmét felkeltette a társadalom, a kultúra és általában a világ különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt. Az évek során növekvő érdeklődés és vita a Szily Aurél körül, ami további tanulmányokhoz és kutatásokhoz vezetett ebben a témában. Ez a cikk különböző nézőpontokat, adatokat és véleményeket elemez annak érdekében, hogy átfogó és teljes áttekintést nyújtson a Szily Aurél-ről.
Szily Aurél | |
Született | Schlesinger Harry Aurél 1880. június 1.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1945. szeptember 13. (65 évesen)[1] Budapest[3] |
Állampolgársága | |
Szülei | Szily Adolf |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34, N/A, 2, 14)[4] |
Szilsárkányi Szily Aurél, született Schlesinger Harry Aurél[5] (Budapest, 1880. június 1.[6] – Budapest, Erzsébetváros, 1945. szeptember 13.)[7] szemészorvos, egyetemi tanár. Szily Adolf fia és Szily Pál testvére.
Szily Adolf (1848–1920) szemészorvos, egyetemi tanár és Jónás Regina (1847–1927) gyermekeként született zsidó családban. Egyetemi tanulmányait szülővárosában és Freiburgban végezte. 1905-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerezte meg orvosi diplomáját. 1907–1908-ban a berlini Robert Koch Intézetben dolgozott, 1908–1909-ben a Heidelbergi Kísérleti Rákkutató Intézetben Vinzenz Czerny-vel folytatott kutatásokat. Ezt követően 1924-ig a Freiburgi Egyetem szemklinikáján működött Theodor Axenfeld szemorvos vezetése alatt. 1910-ben adjunktusi kinevezést kapott. Az első világháború idején tanúsított munkájáért – amit egy hadikórházban végzett a francia-német front mögött – több kitüntetést kapott, köztük a Vaskereszt Rendet. 1924-ben a Münsteri Egyetem Szemkórházának első igazgatójává választották, s munkásságának köszönhetően az intézmény világhírű lett. Tagja lett 1927-ben az International Council of Ophthalmology-nak. 1930-ban a Klinische Monatsblatter für Augenheilkunde című szemészeti folyóirat főszerkesztője lett. A nácik hatalomra kerülése után származása miatt elvesztette igazgatói állását, s valamennyi megbízatását. 1939-ben családjával hazatért Magyarországra, nem vállalt állást, visszavonulva csupán kutatómunkát végzett. 1941 novemberében visszavonták német állampolgárságát. 1945-ben kinevezték a Budapesti Tudományegyetem szemklinikájának élére, de két héttel első munkanapja után váratlanul meghalt. Nagy jelentőségűek a látóidegfő morfológiájára, a szem anatómiájára és fejlődéstanára, a sympathicus szemgyulladásra vonatkozó kutatásai. Ő volt az első, aki felismerte az anaphylaxia jelentőségét a szemészetben. Több mint száz tudományos dolgozatot tett közzé. Halálát tüdőgyulladás okozta.
Első felesége Margarete Eissler (1885 körül – 1929. október 3.), akitől két gyermeke született: Clemens (1912) és Gabriele (1915). Második házastársa a bárói családból származó Walburga von Spiegel von und zu Peckelsheim (1888–?) volt, akit 1932-ben vett nőül.