A mai világban a Szilágyi László (író) olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalom különböző területein. Megközelítéseinek relevanciája és sokfélesége kiterjedt vitához és következményeiről való gondolkodáshoz vezetett. Az akadémiai szemszögből a mindennapi környezetig a Szilágyi László (író) végtelen számú kérdést és álláspontot generált, amelyek célja, hogy megértsék annak hatókörét és a valóságunkra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Szilágyi László (író) részletes elemzésébe fogunk beleásni, feltárva annak különböző aspektusait, és átfogó jövőképet kínálunk a fontosságának és jelenlegi kihívásainak megértéséhez.
Szilágyi László | |
Született | 1898. október 2. Budapest[1] |
Elhunyt | 1942. szeptember 6. (43 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Papp Margit (h. 1934–1942) |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34-2-44)[2] |
Szilágyi László (Budapest, 1898. október 2. – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 6.)[3] költő, író, újságíró, forgatókönyvíró, librettista, leginkább operettszövegkönyveiről híres.
Budapesten született Szilágyi József (1865–1922)[4] államvasúti felügyelő és Császár Aranka fiaként.[5] Jogot tanult, de félbeszakította tanulmányait, és 1918-ban újságíró lett. 1919-től az Új Hírek munkatársa volt. Pályája elején verseket, kabarétréfákat, novellákat és egyfelvonásosokat írt, majd megírta a Levendula című darabot (1923), mellyel egy csapásra befutott, korának legkeresettebb librettóírója lett, de szívesen írt szövegeket is zeneszámokra. Versei a korabeli lapokban jelentek meg. 1928-ban szerződött a Király Színházhoz. 1934-ben házasságot kötött Papp János és Pirovits Margit lányával, Margittal.[6] Több darabját is megfilmesítették: Kölcsönkért férjek (1942), a Hollywoodban megfilmesített Eltörött a hegedűm (1928), Édes ellenfél (1941), Erzsébet királyné (1940), Pepita kabát (1940). Halálát szívbénulás okozta.
A Fiumei úti sírkertben nyugszik (34-2-44).[7]