A mai világban a Szentes Tamás (közgazdász) releváns téma, amely sok ember érdeklődését felkelti különböző területeken. A politikától a tudományig, a kultúráig és a technológiáig a Szentes Tamás (közgazdász) állandó vitatéma lett, amely ellentmondásos véleményeket és szenvedélyes vitákat generál. A történelem során a Szentes Tamás (közgazdász) számos tanulmány, kutatás és elemzés tárgya volt, amelyek megpróbálták megfejteni összetettségét és a társadalomra gyakorolt hatásait. Ebben a cikkben a Szentes Tamás (közgazdász) különböző szempontjait és a mai világra gyakorolt hatását vizsgáljuk meg.
Szentes Tamás | |
Született | 1933. március 8. (92 éves) Dunakeszi |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | közgazdász, egyetemi tanár, akadémikus |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
![]() | |
---|---|
![]() | |
![]() ![]() | G. Fábri, Zsuzsa (Fényképész): Szentes Tamás. (1994) |
![]() ![]() | Szentes Tamás. IASK. Advisory Board. |
Szentes Tamás (Dunakeszi, 1933. március 8. –) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A világgazdaságtani és az ezzel összefüggő globalizációs kérdések jelentős kutatója.
1943-ban kezdte gimnáziumi tanulmányait a Cisztercita Rend budai Szent Imre Gimnáziumában (1949-től József Attila Gimnázium). 1951-ben érettségizett, majd felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1955-ben szerzett közgazdász diplomát. 1959-ben szerezte egyetemi doktori címét.
Diplomájának megszerzése után a Közgazdasági és Jogi Kiadó (ma: Complex Kiadó) szerkesztője és lektora volt, majd 1962-ben az MKKE adjunktusa lett. Közben 1967 és 1971 között a tanzániai Dar es Salaam-i Egyetem tanszékvezető professzora 1965 és 1985 között az MTA Afro-Ázsiai Kutató Központjának, illetve 1985 és 1989 között pedig Világgazdasági Kutató Intézet másodállású főmunkatársa volt. Az oktatói ranglétrát végigjárva 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott az egyetem világgazdasági tanszékére.
1985-ben a Társadalomtudományi Intézet tudományos igazgató-helyettesévé nevezték ki, majd 1989-ben távozott onnan. 1994-ben kinevezték a világgazdasági tanszék vezetőjévé, amely tisztséget 1998-ig töltött be. 2002-ben emeritálták. 1994-ben és 1996-ban meghívott vendégprofesszorként a kaliforniai UCLA egyetemen oktatott. Korábban több tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt, így többek között a Scandinavian Journal of Development Alternatives, a Journal of Peace Research, valamint a Magyar Tudomány (az MTA folyóirata) folyóiratoknak.
1964-ben védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 1995 és 1998 között az MTA Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottságának elnöke és a Doktori Tanács tagja, majd 1999-től 2004-ig a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöke volt (utóbbi tisztségénél fogva az MTA elnökségének is tagja volt). Már korábban bekerült a Tudományos Minősítő Bizottságba, valamint a Kutatás-értékelési és a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottságba is.
Tudományos munkásságán kívül az ENSZ több intézményénél volt meghívott szakértő. 1982 és 1987 között tagja volt az Egyesült Nemzetek Egyeteme (UNU) egyik nemzetközi kutatási programját irányító nemzetközi testületének, 1992 és 1994 között az UNRISD egyik kutatását szervező bizottságnak.
Fő kutatási területei a világgazdaságtan és a fejlődés-gazdaságtan. Foglalkozott a vonatkozó elméletek történetével és kritikájával is.
Vizsgálatait az úgynevezett „gyengén fejlett” gazdaságok szerkezeti és működési specifikumaival és sajátosságaival (mikro- és makroökonómiai vonatkozásban). Kutatott összehasonlító közgazdaságtani kérdésekkel is, elsősorban a globalizálódás, valamint a nemzetek közötti és nemzeti fejlődés tekintetében. Világ-gazdaságtani kutatásaiban az interdependenciákkal, azaz a függőségek egy esetével is foglalkozott.