Szent Péter-templom (Bécs)

A Szent Péter-templom (Bécs) széles spektrumában végtelen perspektívákat, megközelítéseket és értelmezéseket találunk, amelyek arra invitálnak bennünket, hogy elmélyüljünk annak gazdagságában és összetettségében. A történelem során a Szent Péter-templom (Bécs) alapvető szerepet játszott az emberek életében, befolyásolva azt, ahogyan viszonyulunk, gondolkodunk és alkotunk. A Szent Péter-templom (Bécs) eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig tanulmányozás, csodálat és vita tárgya volt, végtelen elmélkedéseket és érveket generálva, amelyek igyekeznek megérteni és értékelni fontosságát. Ebben a cikkben a Szent Péter-templom (Bécs) különböző aspektusait tárjuk fel, feltárva jelentését, fejlődését és relevanciáját mai világunkban.

 A Bécs történelmi központja
világörökségi helyszín része
Szent Péter-templom
műemlékileg védett objektum
Valláskatolicizmus
EgyházmegyeBécsi főegyházmegye
Építési adatok
Építése1701
Stílusbarokk építészet
Alapadatok
Hosszúság50 m
Szélesség20 m
Elérhetőség
TelepülésBécs, Innere Stadt
Elhelyezkedése
Szent Péter-templom (Bécs)
Szent Péter-templom
Szent Péter-templom
Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 12′ 34″, k. h. 16° 22′ 12″48.209444°N 16.370000°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 34″, k. h. 16° 22′ 12″48.209444°N 16.370000°E
Térkép
A Szent Péter-templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter-templom témájú médiaállományokat.

A bécsi Szent Péter-templom, németül Peterskirche az osztrák főváros egyik műemléktemploma az Innere Stadtban (I. kerület).

Története

Helyén Bécs egyik legrégibb, Nagy Károly által 792-ben alapított temploma állt,[1] amelyből mára semmi sem maradt.

I. Lipót magyar király kezdeményezésére 1701-ben kezdték el újraépíteni a Peterskirchét, Gabriele Montani tervei alapján, amelyet két évvel később Johann Lukas von Hildebrandt homorú homlokzata és kupolája követett. A jelentősen megváltoztatott tervek alapján az építkezés Franz Jänggl és Francesco Martinelli irányításával 1708-ra befejeződött.[2] A kőfaragást Johann Carl Trumler bécsi mester a környező birodalmi bányában kitermelt kemény kőből végezte.

Az építkezés 1722-ig nagyrészt befejeződött. Az új templomon a barokk Bécs első kupolája volt. A szakrális épület kompakt alakú, ovális belsővel, lenyűgöző mennyiségű téglalap alakú kiterjesztésekkel. A kupolás helyiséget főleg Matthias Steinl tervezte. A freskókat már Andrea Pozzo elkezdte, ám halála után eltávolították őket, hogy 1713-ban Johann Michael Rottmayr egy teljesen új programmal kezdhessen. A főoltár Antonio Galli da Bibiena (szerkezet) és Martino Altomonte (oltárkép) munkája. Az évek során a festmény sötétebbé vált, és komor megjelenést adott a belső térnek.

Joachim Georg Schwandtner, a Szentháromság Testvérisége szuperintendense a templomnak adományozott egy portikuszt, amelyet Andreas Altomonte készített el gutensteini márványból, 1751–53-ban. Johann Michael Strickner a birodalmi bányából további kőműveket, például lépcsőköveket szállított.[3]

Az 1998 és 2004 közötti teljes felújítás, a festéssel együtt visszaadta a templom művészi ragyogását.

Leírása

Az épület felfelé törekszik, mivel szűk a belső tér. Központi részén nagy kupola emelkedik, amelyet két tornyocska fog közre. A temérdek belső díszítés alkotója Matthias Steinl, a bejárati homlokzat fölötti baldachint 1753-ban Andreas Altomonte készítette.[1]

A templombelső ovális kiképzésű, falait Johann Michael Rottmayr 1713-as freskója, a Miasszonyunk megkoronázása teljesen beborítja.

  • Alaprajza
    Alaprajza
  • Ovális kupolája
    Ovális kupolája
  • Portálja
    Portálja

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Peterskirche (Wien) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ a b "Austria", Guida TCI, 1996
  2. ↑ Francesco (Franz) Martinelli. In: Felix Czeike: Historisches Lexikon Wien. 4. kötet, 1995 ISBN 3-218-00546-9
  3. ↑ Robert Seemann, Herbert Summesberger: Wiener Steinwanderwege, die Geologie der Großstadt. Peterskirche. Verlag Christian Brandstätter, 1999 ISBN 3-85447-787-2 69–70. o.

Bibliográfia

  • AA VV, Vienna. Arte e architettura, Könemann, 2000, 84–85. o.