Ha van valami, ami mindig felkeltette a figyelmünket, az a Szegedy-Maszák Mihály. Akár a társadalomra gyakorolt hatásáról, akár történelmi jelentőségéről, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatásáról van szó, a Szegedy-Maszák Mihály világszerte felkeltette az emberek figyelmét. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Szegedy-Maszák Mihály hatását, elemezzük jelentőségét különböző kontextusokban, és egyedi perspektívát kínálunk ehhez a lenyűgöző témához. A kezdetektől a jelenlegi hatásig a Szegedy-Maszák Mihály kitörölhetetlen nyomot hagyott a világban, és izgatottan várjuk, hogy belemerüljünk a bonyolultságokba és furcsaságokba, amelyek oly sok ember számára fontossá teszik. Készüljön fel tehát arra, hogy elmélyüljön a Szegedy-Maszák Mihály lenyűgöző világában, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.
Szegedy-Maszák Mihály | |
![]() | |
Sőtér István születésének 100. évfordulójára tartott emlékülésen | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1943. június 23. Budapest[1] |
Elhunyt | 2016. július 24. (73 évesen) Budapest[2] |
Ismeretes mint | irodalomtörténész |
Nemzetiség | magyar |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | irodalomtudomány |
Kutatási terület | összehasonlító irodalomtudomány, fordításelmélet |
Tudományos fokozat | kandidátus (1978), akadémiai doktor (1989) |
Munkahelyek | |
Eötvös Loránd Tudományegyetem | egyetemi tanár (tanszékvezető 1990–2008) |
Szakmai kitüntetések | |
Széchenyi-díj (2003) | |
Akadémiai tagság | levelező (1993), rendes (1998) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szegedy-Maszák Mihály témájú médiaállományokat. |
Szegedy-Maszák Mihály (Budapest, 1943. június 23. – Budapest, 2016. július 24.) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól 21. századig tartó időszakának neves kutatója.
1961-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol–magyar szakára (Angol–Amerikai Intézet), ahol 1966-ban szerzett tanári diplomát. Szintén 1966-ban posztgraduális tanulmányokat végzett a Cambridge-i Egyetemen. 1967-ben szerzett bölcsészdoktori címet.
Diplomájának megszerzése után 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként. Publikált a Literatura című irodalomelméleti folyóiratban. Emellett 1967 és 1971 között a József Attila Tudományegyetem adjunktusa volt, 1981-ben az ELTE irodalomtörténeti tanszékének docense lett, ekkor távozott az Irodalomtudományi Intézetből. 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 1992 és 1994 között a 19. századi irodalom tanszék vezetője volt és 1994-ben az összehasonlító irodalomtudományi tanszék vezetőjévé nevezték ki. A tanszéket 2008-ig vezette. Magyarországi munkái mellett számos külföldi egyetem vendégprofesszora, illetve vendégkutatója volt: Cambridge King's College-ben (1979–1980), American Council of Learned Societies (1984–1985), Indianai Egyetem (1984, 1987, 1988–1990). 1991-ben az Indianai Egyetem összehasonlító irodalomtudományi egységének professzorává nevezték ki.
Több szakfolyóirat munkatársa, vezetőségi tagja is lett: 1987-ben a Hungarian Studies felelős szerkesztője és a New Literary History szerkesztője, 1992-ben a Protestáns Szemle főszerkesztője lett. Emellett az Arcadia és az Across Languages and Cultures szakfolyóiratok, valamint 2008-ban a Filológiai Közlöny szerkesztőbizottságába is bekerült.
1983 és 1992 között a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság koordinációs bizottsága, valamint 1997-ben annak alelnökévé választották. Emellett 1986-tól a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó-bizottságának tagja, majd 1992-től a koordinációs bizottság, 1996-ban a társaság alelnökévé választották. 1998 és 1999 között a Frankfurti Könyvvásáron való részvétel miniszteri biztosa volt. 2000-ben a Collegium Budapest Tudományos Tanácsadó testületébe is bekerült. Ezenkívül az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának alelnökévé választották és a Habsburg Történeti Intézet tudományos tanácsadója is lett.
1978-ban védte meg az irodalomtudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. 1992 és 1996 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság tagja volt. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig annak rendes tagjává. 2002-ben az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöki tisztét is átvette. 1995-ben az Európai Akadémia tagjává is megválasztották. Emellett az MTA Mikszáth, illetve az MTA Ideológiák Kutatócsoportjának vezetője is volt (utóbbinak 2007-ig). 2007-ben az MTA Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport vezetését vette át.
Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom 19. századtól a 21. századig. A szerkezeti elemzés és a befogadás esztétika meghonosításában vállal szerepet.
Szerepe jelentős az összehasonlító irodalomtudomány magyar örökségének külföldi elismertetésével kapcsolatban. Foglalkozott az irodalmi és művészeti irányzatok (többek között a klasszicizmus, romantika, a realizmus és a szimbolizmus) komparatív (összehasonlító) vizsgálatával.
Egyik szervezője és vezetője volt a magyar irodalom történetének többféle értelmezését összefogó háromkötetes könyve szerkesztésében és megírásában, amely 2007-ben A magyar irodalom történetei címmel jelent meg.
Emlékére 2018-ban a család és az Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya 2019-től kétévente átadásra kerülő Szegedy-Maszák Mihály-díjat alapított, mellyel a névadót is jellemző, diszciplináris sokoldalúsággal bíró irodalomtudományi tárgyú könyvek szerzőit jutalmazzák.[3]
Lánya, Anna, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium oktatója[4] és az ELTE BTK Angol–Amerikai Intézet doktorandusza.[5]