Spät András

Ma a Spät András lenyűgöző világát fedezzük fel. Függetlenül attól, hogy érdekli a társadalomra gyakorolt ​​hatása, történelmi jelentősége, vagy egyszerűen csak többet szeretne megtudni a Spät András-ről, ez a cikk teljes és részletes áttekintést nyújt a témáról. Az eredetétől a jelenlegi hatásáig, számos aspektusán és ellentmondásosságán keresztül egy átfogó elemzésbe fogunk belemerülni, hogy jobban megértsük, mi az a Spät András, és miért olyan fontos. Készüljön fel tehát egy informatív utazásra, amely új távlatokat és ismereteket nyit meg a Spät András-ről.

Spät András
Született1940. november 7. (84 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiSpät István
Foglalkozása
  • egyetemi tudós/kutató
  • fiziológus
  • endokrinológus
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Orvostudományi Egyetem (–1964)
Kitüntetései

Spät András (Budapest, 1940. november 7. –) Széchenyi-díjas magyar orvos, fiziológus, endokrinológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a biológiai jelátalakítás, ezen belül a kalcium-jel létrejötte és a mellékvesekéreg-hormonok elválasztásának szabályozása. 1995 és 2005 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (2000-től Semmelweis Egyetem) Élettani Intézete igazgatója.

Életpályája

Spät István (1904–1976) bőrgyógyász és Sichermann Erzsébet (1904–1992) fia. 1958-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Orvostudományi Egyetem (ma: Semmelweis Egyetem) Általános Orvosi Karára. Itt szerzett orvosdiplomát 1964-ben. Még egyetemista korában, 1960-ban lett tagja az Élettani Intézetnek: kezdetben tudományos diákkörösként, majd diplomája megszerzésekor gyakornokként. Később az intézetben tanársegédi, később adjunktusi, majd egyetemi docensi beosztásban dolgozott. 1986-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1995-ben az intézet igazgatójává nevezték ki. E tisztségét tíz éven keresztül, egészen 2005-ig töltötte be. Emellett az MTA és az egyetem közös Celluláris és Molekuláris Élettani Kutatócsoportjának vezetésével is megbízták. 1999 és 2002 között Széchenyi, 2002-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott. 1984–1985-ben tanulmányutat tett a Virginiai Egyetem Orvosi Karán, valamint 1989–1990-ben a Genfi Egyetem vendégprofesszora volt.

1975-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Bizottságának lett tagja. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. Később az MTA hivatalos folyóirata, a Magyar Tudomány szerkesztőbizottságába is bekerült. 2006-ban az Országos Tudományos Kutatási Alap Bizottságának is tagja lett. 1999-ben a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea) felvette tagjai sorába. 1997 és 2006 között az Országos Doktori és Habilitációs Bizottság alelnöke volt.Emellett a Magyar Élettani Társaság vezetőségének tagja.

Munkássága

Fő kutatási területe az endokrinológia, ezen belül a biológiai jelátalakítás, ezen belül a kalcium-jel létrejötte és a mellékvesekéreg-hormonok (aldoszteron) elválasztásának szabályozása.

Munkacsoportjával kimutatta a kalmodulin (egy enzimműködést biztosító) molekula szerepét glomeruloza sejtben, valamint a vazopresszin hormon aldoszterontermelést serkentő hatását. Tisztázta emellett az angiotenzin II receptornak a foszfoinozitid jelátvitelre és kalcium-anyagcserére kifejtett hatását. Elsőként írta le az inositol 1,4,5-triszfoszfát receptort, valamint úttörő munkát végzett a kalciumjel mitokondriális hatásainak kimutatásában.

Több mint százharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Két endokrinológiai tárgyú könyvet és számos könyvfejezetet írt. Munkáit magyar és angol nyelven adja közre.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

  • Competitive Protein Binding Assay of Corticosterone (1972)
  • A belső elválasztású mirigyek működése (könyvfejezet, 1973, több kiadás)
  • Effect of Prostaglandin-E2 and A2 on Steroid Synthesis by Rat Adrenal-Gland (1975)
  • Mellékvesekéreg és só-vízháztartás (1980, 1987)
  • Possible Role of Calcium-Uptake and Calmodulin in Adrenal Glomerulosa Cells – Effects of Verapamil and Trifluoperazine (1982)
  • Binding-Sites for Inositol Trisphosphate in the Bovine Adrenal-Cortex (1985)
  • Polyphosphoinositide Metabolism in Adrenal Glomerulosa Cells (1985)
  • A leszorításos analízisek gyakorlata (könyvfejezet, 1985)
  • Binding of Inositol Trisphosphate by a Liver Microsomal Fraction (1986)
  • Intracellular Receptors for Inositol 1,4,5-Trisphosphate in Angiotensin-II Target Tissues (1987)
  • Dynamic Pacing of Cell-Metabolism by Intracellular Ca2+ Transients (1994)
  • A sejten belüli kalciumfelszabadulás (1994)
  • A kalcium jel és a mitokondrium működése (2000)
  • Inhibition of TASK-1 Potassium Channel by Phospholipase C (2001)
  • Control of Aldosterone Secretion: A Model for Convergence in Cellular Signaling Pathways (2004)
  • Reactive Oxygen Species in Health and Disease (társszerk., 2005)
  • Calcium Microdomains (szerk., 2006)

Források