Somfai László

Manapság a Somfai László egy olyan téma, amely mindenki ajkán van, és nem marad észrevétlen a mai társadalomban. Fontossága és relevanciája egyre nyilvánvalóbbá válik, ahogy elemzése elmélyül. A Somfai László sokféle véleményt és álláspontot generált, pro és kontra, ami állandó vitát váltott ki különböző területeken. Ebben a cikkben teljes körűen megvizsgáljuk, hogy a Somfai László milyen hatással volt mindennapi életünkre, valamint a jelenre és a jövőre nézve. Ezenkívül elemezzük a Somfai László körül létező különböző perspektívákat, hogy átfogó és kontrasztos képet adjunk erről a rejtélyes témáról.

Somfai László
Született1934. augusztus 15. (90 éves)
Jászladány
Állampolgárságamagyar
HázastársaRévész Dorrit
Foglalkozása
  • zenetörténész
  • egyetemi tanár
  • akadémikus
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1953–1958, zenetudomány)
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterületzenetudomány
Kutatási területBartók Béla, Joseph Haydn
Tudományos fokozat
Szakintézeti tagság
Munkahelyek
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem1968–
Tudományos publikációk száma436 (2017. február 8.)[2]
Akadémiai tagság
  • Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia (külföldi tag, 1997)
  • Brit Akadémia (levelező tag, 1998)
  • Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 2004)

Somfai László (Jászladány, 1934. augusztus 15. –) Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, egyetemi tanár, professor emeritus[1] a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Bartók Béla zenei hagyatékának neves kutatója.

Életpályája

1953-ban kezdte meg tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán, ahol Bartha Dénes, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos és Gárdonyi Zoltán tanítványa volt. 1958-ban szerzett zenetörténész diplomát.

Diplomájának megszerzése után az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtáránál kezdett el dolgozni. 1963-ban átment a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumához, ahol tudományos munkatárs lett, majd 1972-ben kinevezték annak vezetőjévé. 2005-ig vezette az archívumot. Ezenkívül 1968-ban kezdett el oktatni a Zeneművészeti Főiskolán (később Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) docensi rangban, majd 1980-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. Az 1980-as években több alkalommal volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült Államokban.

A salzburgi Mozart-kutató Intézet és a kölni Joseph Haydn Intézet tagja is lett. 1997 és 2002 között a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke volt. Ezenkívül a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító első elnöke volt. A Studia Musicologica szerkesztőbizottságának tagja.

1982-ben védte meg a zenetudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Zenetudományi Bizottságának lett tagja, amelynek később elnökeként is dolgozott). 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben annak rendes tagjává választották. Emellett 1997-től az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia külföldi, 1998-tól a Brit Akadémia levelező tagja.[1]

Munkássága

Kutatási területe: a Bartók-kompozíciók forráskutatása, illetve Joseph Haydn.

Bartók Béla zenei hagyatékának és forrásainak nemzetközileg elismert kutatója. A 2000-es évek elején kutatásai középpontjában a Bartók-kottaösszkiadás metodológiai (módszertani) megalapozása. Emellett kutatta Bartók kompozíciós módszerét is. Nevéhez kilenc kotta-urtext és nyolc kommentált kotta-fakszimile kiadása fűződik. Fontosak Joseph Haydn zenei hagyatékának kutatása terén kiadott publikációi.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Somfai László. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. . (Hozzáférés: 2018. április 26.)
  2. ↑ Somfai László publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2017. február 8. (Hozzáférés: 2018. április 26.)

Források