A mai világban a Simonffy András nagyon aktuális témává vált. A társadalom különböző aspektusaira jelentős hatással bíró Simonffy András számos szakértő és tudós figyelmét felkeltette, akik igyekeztek megérteni hatását és következményeit. A Simonffy András megjelenésétől napjainkig vitákat, vitákat és reflexiókat generált különböző területeken, beleértve a politikát, a gazdaságot, a kultúrát és a technológiát. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Simonffy András jelenséget, elemezve annak eredetét, a jelenlegi fejleményeket és a lehetséges jövőbeli trendeket.
Simonffy András | |
![]() | |
Az 1973-as Körkép antológiában megjelent portréja | |
Élete | |
Született | 1941. augusztus 6. Szeged |
Elhunyt | 1995. december 16. (54 évesen) Ajka |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | elbeszélés, regény |
Első műve | Lázadás reggelig (elbeszélés, 1965) |
Fontosabb művei | Kompország katonái (történelmi kollázsregény, 1981) |
Irodalmi díjai | József Attila-díj (1974, 1982) |
Simonffy András (Szeged, 1941. augusztus 6. – Ajka, 1995. december 16.) kétszeres József Attila-díjas (1974, 1982) magyar író.
Az ELTE magyar–olasz szakát végezte el. 1964–1968 között az Egyetemi Lapok és az Esti Hírlap munkatársa, majd szabadfoglalkozású író. 1973–1976 között az Új Írás rovatvezetője volt. 1973-–1974 között a Mozgó Világ folyóirat főszerkesztője volt. 1989-ig ismét szabadfoglalkozású volt, majd az Életünk főmunkatársa lett. 1992-től a Hitel folyóirat főszerkesztője volt.
Első kötete az 1960-as évek végén kibontakozó nemzedék „közérzet-irodalmának” nyitánya volt. A lázadás gesztusát következő kötetében a rezignáció váltja fel. Legsikeresebb műve a Kompország katonái (1981) című történelmi kollázsregénye. Olaszból fordított.