Sharon Christa McAuliffe

Ebben a cikkben a Sharon Christa McAuliffe témával foglalkozunk, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki. A Sharon Christa McAuliffe olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét a mai társadalomra gyakorolt ​​jelentőségének és hatásának köszönhetően. Az évek során a Sharon Christa McAuliffe vitákat és elmélkedéseket generált különböző kontextusokban, a történelmi kérdésektől a technológiai szempontokig. Ebben a cikkben a Sharon Christa McAuliffe különböző perspektíváit és megközelítéseit elemezzük, hogy megértsük annak jelentőségét és mai következményeit.

Sharon Christa McAuliffe
SzületettSharon Christa Corrigan
1948. szeptember 2.[1][2][3][4][5]
Boston
Elhunyt1986. január 28. (37 évesen)[1][2][3][4][5]
Canaveral-fok
Állampolgárságaamerikai
HázastársaSteven J. McAuliffe (1970 – 1986. január 28.)
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
Iskolái
  • Bowie State University
  • Framingham State University
  • Marian High School
KitüntetéseiCongressional Space Medal of Honor (2004. július 23.)[6]
Halál okaChallenger-katasztrófa
SírhelyeArlingtoni Nemzeti Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Sharon Christa McAuliffe témájú médiaállományokat.

Sharon Christa McAuliffe (született Sharon Christa Corrigan) (Boston, Massachusetts, 1948. szeptember 2. – Cape Canaveral, Florida, 1986. január 28.) amerikai tanárnő és kiképzett civil űrhajós. A Challenger-katasztrófa civil áldozata. Mivel a baleset még a légkörben következett be, az őt szállító űrsikló nem érte el az űrt.

Életpálya

1970-ben a Framingham State College keretében történelemből szerzett diplomát. 1978-ban a Bowie State University keretében megvédte diplomáját. 1982-től Concord High Schoolban (New Hampshire) tanárként dolgozott.

1985-ben 11 000 pályázóból választották ki, hogy a Tanár az űrben (közérdeklődés fokozása az űrrepülőgép-program irányába) program keretében az első civil személy legyen a világűrben. A Hughes Communication Inc. vállalat támogatásából 1985. július 19-től a NASA Lyndon B. Johnson Űrközpontjában részesült űrhajóskiképzésben. Első űrszolgálatára indulva összesen 1 perc 13 másodpercet (73 másodperc) töltött a levegőben. Az 1986. január 28-án történt Challenger-katasztrófa során (STS–51–L) vesztette életét.

Űrrepülések

Bővebben: Challenger-katasztrófa

STS–51–L, a Challenger űrrepülőgép 10. repülésének rakományfelelőse. A tervek szerint iskolásoknak mutatott volna be kísérleteket és két tanórát tartott volna a világűrben. Az űrrepülőgép az indítás utáni 73. másodpercben, kb. 15 km-es magasságban felrobbant, ezért a legénysége nem érte el a világűr határát.

Emlékezete

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A 3352 McAuliffe kisbolygó viseli a nevét. A Holdon egy 19 km átmérőjű krátert neveztek el róla.[7]

Számos iskola és kutatóközpont vette fel a nevét.

30 évvel a katasztrófa után, 2016. január 28-án több tucatnyi olyan tanár gyűlt össze a Cape Canaveral Űrközpontban, akik annak idején a középdöntőbe jutottak a Tanár az űrben program válogatása során.[8] Az ünnepségen az időközben többnyire nyugdíjazott tanárok mellett megjelent és beszédet tartott McAuliffe fia, Scott McAuliffe és Barbara Morgan, akit eredetileg a balsikerű misszióban McAuliffe tartalékaként képeztek ki.[8][9]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database . (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b FemBio database (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ https://www.nasa.gov/history/congressional-space-medal-of-honor/
  7. ↑ IAU Planetary Names: Crater, craters: McAuliffe on Moon
  8. ↑ a b Marcia Dunn: 30 years since Challenger: Teacher-in-Space finalists gather. AP News. Hozzáférés: 2019. február 24.
  9. ↑ 2007 augusztusában (egy 1998-ban kezdett űrhajóskiképzés után) maga Barbara Morgan is repült az STS–118 misszióban.