Lyndon B. Johnson Űrközpont

Lyndon B. Johnson Űrközpont
A NASA Johnson Space Center – Johnson Űrközpont – légifényképe Houstonban, 1989-ből
Alapítás éve	1961. november 1. 1963
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Település	Houston
Névadó	Lyndon B. Johnson
Elhelyezkedése
Lyndon B. Johnson Űrközpont Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 29° 33′ 30″, ny. h. 95° 05′ 20″29.558333333333, -95.08888888888929.558333°N 95.088889°WKoordináták: é. sz. 29° 33′ 30″, ny. h. 95° 05′ 20″29.558333333333, -95.08888888888929.558333°N 95.088889°W
A Lyndon B. Johnson Űrközpont weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyndon B. Johnson Űrközpont témájú médiaállományokat.

A NASA Johnson Space Center ("JSC") a NASA egyik űrközpontja az Amerikai Egyesült Államokban, Houstonban. Elsősorban az emberrel végzett űrrepülésekre való fölkészülés az egyik fő profilja, de számos kutatásban és fejlesztésben vesznek részt a központ fejlesztői és kutatói.

Kennedy elnök 1960. május 25-i beszédében jelentette be azt, hogy az Egyesült Államok egy évtizeden belül űrhajósokat küld a Holdra és vissza is hozza onnan azokat. A munka előkészítésére mérnök- és tervező csoport alakult a Langley Kutatóközpontban James E. Webb akkori NASA miniszter vezetésével. A kijelölt program (az Apollo-program) munkáinak megvalósításához új űrközpontok létesítését tűzték ki. Követelmény volt a tengeri elérhetőség a szállításokhoz, repülőterek, kulturális környezet, kellemes éghajlat, az egyetemi és ipari háttér. 1961 szeptemberében született meg a döntés a texasi Houston mellett. Az űrközpont 1963-ban kezdte meg működését. 1973-ban a Texas államból származó Lyndon B. Johnson amerikai elnökről nevezték el, aki nagyban támogatta az űrközpont létesítését az 1960-as évek elején.

Közel 3000 polgári alkalmazott és mintegy 100 asztronauta dolgozik a JSC alkalmazottjaként. Valójában azonban a szerződéses munkákkal együtt mintegy 15,000 ember tartozik az űrközpont munkaügyi vonzáskörzetébe.

Az Apollo-programban a legfontosabb műszaki feladatok az emberes űrrepülés körülményeinek biztosításához kapcsolódtak. A Johnson Űrközpontban elsősorban az emberrel végzett űrrepülésekre való műszaki fejlesztés és az űrhajósok repülésekre történő fölkészülése volt a fő feladat.

Az űrközpont legismertebb épületrésze ma is a repülésirányító központ. (Mission Control Center). Innen vezényelték az emberes űrrepüléseket már a Gemini IV. repülésétől fogva. (Ez az épületrész 1962-ben készült el.) Ma már az Egyesült Államok történelmi emlékhelye az a terem, ahonnan az Apollo expedíciók holdra szállásait vezényelték. Ez a terem a 30-as számú épületben található.

Nevezetes és látványos egysége a központnak az a létesítmény, ahol egy hatalmas víztartályt építettek a víz alatti űrhajósgyakorlatok elvégzésére. Ezek a gyakorlatok készítik föl az űrhajósokat az űrséták során végzendő szerelési munkákra. Képünk azt mutatja, amikor az űrhajósok gyakorolják a Nemzetközi Űrállomás napelemtábláit tartó vázszerkezetet összeszerelését.

Különleges és szintén ismert egysége a Johnson Űrközpontnak a Planetáris Anyagok Laboratóriuma. Itt fogadták az Apollo expedíciókon gyűjtött holdkőzeteket. Itt tárolják egy részüket és itt végzik vizsgálatukat is. Nitrogén gázban tárolják a holdi mintákat, leforrasztott fémtasakokban. A holdkőzetek egy részét az Egyesült Államok más értékmegőrző bázisán tárolják.

Ettől a laboratóriumtól kölcsönzi az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a TTK (és az MTA Geonómiai Tudományos Bizottsága) közös együttműködésében, a Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport munkái keretében a NASA Holdkőzetek gyűjteményét is. Több magyar kutató látogatott el már ebbe a laboratóriumba is.

A holdra szállás és a bolygókutatás eredményeinek földolgozására külön kutatóintézet csatlakozik a Johnson Space Centerhez. Ez az intézmény tart fönn egy pompás könyvtárat is. 40 éve szervezi az LPI a világhírű Lunar and Planetary Science Conferences-t, a Holdi és bolygókutatási konferenciákat. Ezeket jelentős számú magyar kutató látogatta az elmúlt 15 évben.

Csak közvetve kapcsolódik a Johnson Space Centerhez az a múzeumi egység, amely a nagyközönség számára mutatja be az űrkutatás eredményeit. Pazar látványosságai miatt a magyar kutatók csak űrbúcsúnak nevezik, hiszen a látványosságok vetekszenek a régi magyar búcsúkban látható szórakozásokkal, csakhogy itt minden az űrrepülés varázslatát szolgálja. Rendszeresen fogad az Űrbúcsú diákcsoportokat és az óvodás kortól az egyetemistákig és a polgárokig minden korosztály talál magának bejárnivalót, tanulnivalót, kipróbálnivalót. Nagy élmény az eredeti űreszközök kiállítása: a Mercury, Gemini, Apollo kabinok kiállított egységei, a Skylab és a Szojuz-Apollo makett és sok más egység életnagyságú, bejárható modellje vagy hasonmása.

Sokáig a szabad ég alatt volt látható egy hosszában elfektetett Saturn V rakéta is, valamint több nagyméretű rakétafokozat. (Pl. az S-IVB fokozat.) A rakéta a törölt Apollo 19-es repülés rakétája lett volna.

• 
  A Nemzetközi Űrállomással kapcsolatot tartó irányítóközpont a Christopher C. Kraft, Jr. Mission Control Center épületében
• 
  Űrhajós kiképző központ, NASA Johnson Space Center, Houston, 9-es épület. 1980 óta az összes NASA űrhajós megfordult ezen a helyen
• 
  Űrjármű tervező és fejlesztő műhely, NASA Johnson Space Center, Houston, 9-es épület
• 
  Űrjármű tervező és fejlesztő műhely. A modulokból nagyobb egységekké összeszerelhető járműveket a Holdra és Marsra indítandó küldetésekhez tervezik
• 
  Holdi és marsi körülmények között, munkavégzésre alkalmas robotok tervező és fejlesztő műhelye, NASA Johnson Space Center, Houston
• 
  A NASA JSC Holdkőzet Laboratóriumának egyik holdkőzet tárolója

• A Johnson Space Center honlapja
• A Johnson Space Center története 1993-ig
• A NASA Johnson Space Center – interjú Thomas W. 'Tommy' Holloway-jel
• A Lunar and Planetary Institute honlapja