Sarkantyúfű

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Sarkantyúfű-et és mindennapi életünk különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A Sarkantyúfű a keletkezésétől a fejlődéséig alapvető szerepet játszott abban, ahogyan a minket körülvevő világgal kommunikálunk. Az évek során a Sarkantyúfű végtelen vitákat és vitákat generált, és az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődésére számot tartó témává vált. Ezzel az elemzéssel megpróbáljuk megvilágítani a Sarkantyúfű különböző oldalait és jelenlegi társadalmunkra gyakorolt ​​hatását.

Sarkantyúfű
Csípős sarkantyúfű (Delphinium staphysagria)
Csípős sarkantyúfű (Delphinium staphysagria)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Delphinium
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarkantyúfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarkantyúfű témájú médiaállományokat és Sarkantyúfű témájú kategóriát.

A sarkantyúfű (Delphinium) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó nemzetség. Közeli rokonságban áll a szarkaláb (Consolida) nemzetséggel, amelynek fajait korábban ide sorolták, ezért a nemzetség több Közép-Európában honos faja szarkaláb néven is ismert.

Sokféle néven ismert, és ezért sok más növénnyel keverik. Így például hívják sarkvirágnak (Platanthera), ami a kosborfélék nemzetsége, sarkantyúvirágnak (Centranthus), ami a loncfélék nemzetsége, valamint sarkantyúkának (Tropaeolum) is, ami pedig a sarkantyúkafélék névadó nemzetsége.

Többségük évelő, lágy szárú növény. Főleg az északi féltekén, a mérsékelt égövben terjedtek el – egyrészt a szárazabb területeken (a magasabb, terebélyesedő fajok), illetve a magashegységekben (a kisebb termetűek). Száruk felálló, vékony, gyakran terebélyesen elágazik. Levelük tenyeresen osztott, fürtvirágzatuk végső virág nélküli, virágtakarójuk színes, a legtöbbször kék lepellevelekkel – ezek közül a hátsónak sarkantyúja van. Az efölött álló két mézfejtő levél sarkantyúja ebbe belenyúlik. 1–3 vagy 5 magházuk tüszővé fejlődik. Számos fajuk igen kedvelt dísznövény, mások gyógynövények.

Fajok

Források