A Sarajevo (magyar film) témáját széles körben tárgyalják a mai társadalomban, és számos kutatás és vita tárgya. A Sarajevo (magyar film) már évek óta sokak számára inspiráció és elmélkedés forrása, és jelentősége az idő múlásával nem csökkent. Ebben a cikkben a Sarajevo (magyar film) különböző szempontjaival foglalkozunk, feltárva a mindennapi életre gyakorolt hatását, a tudományos életben betöltött jelentőségét és a populáris kultúrára gyakorolt hatását. Ezeken az oldalakon különböző nézőpontokat és véleményeket elemezünk a Sarajevo (magyar film)-ről, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk erre a témára, és elősegítsük annak jobb megértését.
Sarajevo | |
1940-es magyar film | |
![]() | |
A film egyik főszereplője, Tasnády Fekete Mária a film bemutatásának évében | |
Rendező | Ráthonyi Ákos |
Producer | Takács Antal |
Műfaj | filmdráma |
Forgatókönyvíró | Radványi Géza, Szatmári Jenő |
Főszerepben | Tasnády Fekete Mária (Pogány Éva) Timár József (Borisz Boronow) |
Zene | Fényes Szabolcs |
Operatőr | Vass Károly |
Vágó | Kerényi Zoltán |
Jelmeztervező | Langermann Gizella |
Gyártás | |
Ország | ![]() |
Nyelv | magyar |
Játékidő | 81 perc |
Forgalmazás | |
Bemutató | 1940 |
Korhatár | ![]() |
További információk | |
A Sarajevo 1940-ben készült magyar filmdráma, rendezője Ráthonyi Ákos. A korszak egyik legjobb első világháborús témájú filmjeként tartják számon.[1]
Éva (Tasnády Fekete Mária) és vőlegénye, báró Várnay Miklós (Vértess Lajos) kapitány elutaznak a szarajevói díszszemlére, amelyet Ferenc Ferdinánd tiszteletére rendeznek. Szarajevóban Éva beleszeret Boriszba (Tímár József), egy orosz festőbe és vele megy Oroszországba. Kitör a háború, Borisz bevonul. Éva egyedül marad a rokonok gyűlölete és a falu ellenszenve közepette. A volt vőlegénye, Miklós megsebesül a fronton, és orosz fogságba esik. Miután felgyógyul, megszökik és mint kéregető orosz katona beállít Boriszék kastélyába. Éva felismerve őt, elbújtatja. Amikor Borisz szabadságra jön a harctérről, megmenti a szökevényt és lemond Éváról.