Sóhajok hídja (Velence)

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Sóhajok hídja (Velence) témáját, elemezve annak jelentőségét a jelenlegi kontextusban és a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A történelem során a Sóhajok hídja (Velence) döntő szerepet játszott az emberek életében, evolúciójában és fejlődésében. A kezdetektől napjainkig a Sóhajok hídja (Velence) szakértők és rajongók vitáinak, tanulmányozásának és érdeklődésének tárgya. Ebben a cikkben megpróbáljuk megvilágítani a Sóhajok hídja (Velence) különböző aspektusait, megvizsgálva a kultúrára, a gazdaságra, a politikára és a mindennapi élet egyéb területeire gyakorolt ​​hatását.

Velence és lagúnája
Világörökség
Sóhajok hídja
Sóhajok hídja
Adatok
OrszágOlaszország
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1987
Elhelyezkedése
Sóhajok hídja (Velence (Olaszország))
Sóhajok hídja
Sóhajok hídja
Pozíció Velence (Olaszország) térképén
é. sz. 45° 26′ 03″, k. h. 12° 20′ 27″45.434056°N 12.340861°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 03″, k. h. 12° 20′ 27″45.434056°N 12.340861°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Sóhajok hídja témájú médiaállományokat.
Ponte dei Sospiri

A Sóhajok hídja (olaszul Ponte dei Sospiri) Velence egyik leghíresebb hídja. A Dózse-palotát (Palazzo Ducale) és a börtönt (Prigione) összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át 8 méter hosszan. A palota Magistrato alle Leggi terméből vezet az út a híd irányába. A Ponte della Paglia nevű kis hídról – amint azt a mellékelt kép is mutatja – remek kilátás nyílik a Sóhajok hídjára.

Története

Az isztriai kőből készült hidat Marino Grimani dózse parancsára Antonio Contin mester építette 1600-ban (más források szerint a nagybátyja, Antonio da Ponte vezette a munkálatokat, amelyek 1597-ben fejeződtek be[1]). Oszlopokkal tagolt homlokzatát tekervényes, kacskaringós motívumok díszítik, az ívnyílás felett négy-négy szoborfej sorakozik.

A híd romantikus elnevezése Lord Byrontól származik. A név átment a köztudatba is azzal a népetimológiai magyarázattal, hogy a Dózse-palotában ítélkező bíróságról a börtönbe átkísért emberek sóhaja volt hallható a hídon. A hídhoz fűződő sok rémtörténet elterjedése a költőnek, illetve több romantikus írónak, köztük Victor Hugónak köszönhető. Velence igazságszolgáltatása a kor szörnyű börtönviszonyaihoz képest még humánus is volt; 1660-ban pl. a világon először itt szüntették meg a kínzásokat.

Jegyzetek

  1. ↑ LaFontaine 1995. 17.

Források

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Wolfgang Thoma: Velence (Polyglott útikönyvek, Pegazus Rt., 1990)
  • Alta Macadam: Velence (Kék útikönyvek, Corvina, 1994)
  • Velence (Velencei kiadás magyarul)
  • Venedig (Storti Edizioni, Mestre, 1993)
  • Bruce LaFontaine, Bridges of the World, Courier Dover, 1995
  • Letizia Gianni, Venezia, Touring Club Italiano, 1985, 278. o.

Külső hivatkozások