Ebben a cikkben a Sásdi Sándor lenyűgöző világát fedezzük fel. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig a Sásdi Sándor döntő szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. A történelem során a Sásdi Sándor több területen is viták, kutatások és elemzések tárgya volt, ami bizonyítja a mai jelentőségét. Ebben a cikkben elmélyítjük a Sásdi Sándor-ről szerzett ismereteinket, feltárjuk különböző oldalait, és felfedezzük a mai világban betöltött fontosságát.
Sásdi Sándor | |
![]() | |
1936 körül | |
Élete | |
Születési név | Tintner Sándor |
Született | 1898. szeptember 3. Varga, Magyarország |
Elhunyt | 1992. május 23. (93 évesen) Budapest, Magyarország |
Sírhely | Kozma utcai izraelita temető |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Tintner Béla Hahn Paula |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény |
Első műve | Vadludak (regény, 1925) |
Irodalmi díjai | József Attila-díj (1955) |
Sásdi Sándor (eredeti neve: Tintner Sándor)[1] (Varga, 1898. szeptember 3.[2] – Budapest, 1992. május 23.) József Attila-díjas (1955) magyar író, újságíró.
Tintner Béla vargai születésű kocsmáros és Hahn Paula bonyhádi születésű asszony gyermekeként látta meg a napvilágot 1898. szeptember 3-án hajnali öt órakor, zsidó családban.[1] A népi írók nagy nemzedékének a kortársa volt. Elemi iskoláit Sásdon végezte. Később családjával egy darabig Vargán lakott, ahol apja dolgozott mint kocsmáros. Középiskolába Pécsett járt, az érettségit követően újságíróként kezdett dolgozni Budapesten. 1923-ban a Pécsi Napló munkatársa lett, 1928-ban a lap főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki. 1924-ben Földes Bélával közösen szerkesztett az Új Írások című irodalmi folyóiratot. Első regénye a Nyolc hold föld címet viselte, melyet a Nyugat című irodalmi folyóirat pályázatán dicséretben részesítettek. Zsadányi Oszkárral létrehozott egy könyvkiadót, valamint képzőművészeti album szerkesztésében is részt vett. 1943-ban származása miatt a Pécsi Naplótól elküldték. 1944. november 4-én a dachaui koncentrációs táborba deportálták. Magyarországra 1945 júniusában tért vissza.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik, temetésén Schweitzer József főrabbi búcsúztatta.