A mai világban a R–7 Szemjorka olyan téma, amely sokak figyelmét felkeltette. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár a szakmai területen betöltött hatása miatt, a R–7 Szemjorka továbbra is érdeklődést és vitát vált ki. A R–7 Szemjorka évek óta tanulmányozás, megbeszélés és elemzés tárgya, és jelentősége az idő múlásával nem szűnt meg. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a R–7 Szemjorka különböző aspektusait, az évek során bekövetkezett fejlődését és a mai relevanciáját. Különféle megközelítéseken és szempontokon keresztül világítunk rá erre a sok szót kavart témára.
R–7 Szemjorka | |
![]() | |
Az R-7A Szemjorka rajza | |
NATO-kód | SS-6 Sapwood |
GRAU-kód | 8K71 |
Funkció | Interkontinentális ballisztikus rakéta |
Tervező | Szergej Koroljov |
Rendszeresítők | Szovjetunió |
Szolgálatba állítás | 1960. január 20. |
Robbanótöltet | Termonukleáris, 3–5 Mt |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | 31,070–34,220 m |
Törzsátmérő | Központi fokozat: 2,950 m A teljes rakéta: 10,3 m |
Indulótömeg | 280 000–283 000 kg |
Repülési jellemzők | |
Hatótávolság | 8000 km |
CEP | 3700 m |
Fokozatok | |
Első fokozat | |
Típusa | RD–107 |
Tüzelőanyaga | kerozin |
Oxidálóanyaga | Folyékony oxigén |
Tolóereje | 996 kN (vákuumban) |
Égésideje | 120 s |
Második fokozat | |
Típusa | RD–108 |
Tüzelőanyaga | Kerozin |
Oxidálóanyaga | Folyékony oxigén |
Tolóereje | 1011 kN (vákuumban) |
Égésideje | 320 s |
Háromnézeti rajz | |
![]() | |
Az R–7 típuscsalád néhány tagja | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz R–7 Szemjorka témájú médiaállományokat. |
Az R–7 Szemjorka (Oroszul Р-7 „Семёрка”, azaz „Hetes”) a legelső szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta volt. Tervezője Szergej Koroljov. Körülményes kiszolgálása miatt (felkészítése az indításra mintegy 20 órát vett igénybe) nagyon rövid ideig állt rendszerben, de továbbfejlesztésével hozták létre a szovjet űrrakéta-típusok többségét, többek között a világ első műholdját, a Szputnyik–1-et pályára állító Szputnyik hordozórakétát; az első űrhajót, a Vosztok–1-et pályára állító Vosztok, a Voszhod, a Molnyija és a Szojuz hordozórakétákat, utóbbi továbbfejlesztett változatai napjainkban is üzemelnek, megbízhatóságuk legendás.
A rakéta alapvető felépítése különbözik a többfokozatú rakéták többségétől: a két rakétafokozat nem egymás mögött van, hanem a rakéta második fokozatát fogja közre az első fokozatként szolgáló négy gyorsítórakéta. Így a rakéta rövid és stabil, szerelése egyszerűbb, nem szükséges hozzá magas szerelőcsarnok. Mivel a két fokozat hajtóművei gyakorlatilag megegyeznek, kifejlesztésük lényegesen kisebb technikai kockázattal járt, mintha két külön konstrukcióról lenne szó.