Atlas–3
A következő cikkben részletesen megvizsgáljuk és elemezzük a Atlas–3-et. Ez a téma az elmúlt években felkeltette az akadémikusok és szakértők figyelmét, és ma is tartó vitát váltott ki. A Atlas–3 eredetétől a modern társadalomban való relevanciájáig olyan tanulmányok és kutatások tárgya volt, amelyek rávilágítottak annak sokoldalúságára és a különböző területekre gyakorolt hatásaira. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül megvizsgáljuk a témával kapcsolatos különféle perspektívákat és a mindennapi életre gyakorolt hatását. Emellett a Atlas–3-hez kapcsolódó kevéssé ismert szempontokba és a legfrissebb hírekbe is belemélyedünk, azzal a céllal, hogy az olvasó teljes és naprakész képet kapjon erről a lenyűgöző dologról.
Az Atlas–3 egy amerikai hordozórakéta, amelyet 2000 és 2005 között használtak. A Lockheed Martin építette.
Felépítés
Az Atlas–3-nak két fokozata van. Az első fokozat új fejlesztésű, a második a régebbi Centaur volt. A Centaurt az 1960-as évektől sok amerikai hordozórakétán alkalmazták, ma az Atlas V-ön és a Delta rakétákon. Az első fokozat hajtóművei az orosz fejlesztésű RD–180-asok voltak, amelyeket az Atlas V-ön is használnak. Ezeket az amerikai Pratt & Whitney gyártja. Az Atlas–3-nak két változata volt: az Atlas–3A alapváltozat és az Atlas–3B, amelynek két hajtóművel ellátott Centaur fokozata volt.
Repülések
Az Atlas–3 első indítására 2000. május 24-én került sor az Eutelsat W4 távközlési műholddal. Az utolsó indítás 2005. február 3-án egy titkos felderítő műholddal.[1] Az összes indítást a Cape Canaveral-i LC–36B indítókomplexumból végezték.
Jegyzetek
- ↑ Atlas rockets bid farewell to Complex 36 after 40 years (angol nyelven). SPACEFLIGHT NOW, 2005. január 20.
