Richter Richárd (bányamérnök)

Mai cikkünkben a Richter Richárd (bányamérnök) lenyűgöző világába fogunk beleásni. Feltárjuk eredetét, jelenlegi alkalmazásait és a társadalomra gyakorolt ​​hatását. A Richter Richárd (bányamérnök) téma az évek során nagy érdeklődést váltott ki, és jelentősége ma is növekszik. Ennek mentén elmélyülünk történetében, elemezzük a különböző területekre gyakorolt ​​hatását, és elgondolkodunk a jövőbeni szerepén. Készüljünk fel arra, hogy felfedező és elmélkedési útra induljunk a Richter Richárd (bányamérnök)-ről.

Ez a szócikk a bányamérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Richter Richárd (egyértelműsítő lap).
Richter Richárd
Született1920. május 8.[1]
Miskolc
Elhunyt1979. június 5. (59 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabányamérnök
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiMagyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1942)
KitüntetéseiAkadémiai Díj (1977)

Richter Richárd (Miskolc, 1920. május 8. – Miskolc, 1979. június 5.) magyar okleveles bányamérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1955), a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának volt dékánja, több kitüntetés tulajdonosa.[2]

Életpályája

Miskolcon érettségizett. 1942-ben bányamérnöki diplomát szerzett a műegyetem soproni bányamérnöki karán. 1944-ben katonának hívták be; francia hadifogságba esett és egy évig a franciaországi szénbányákban volt. 1946-ban hazatért; Farkaslyukon, Egercsehiben és Dorogon dolgozott üzemvezetőként. 1947-ig, Sopronban, a geodéziai és bányaméréstani, majd a mechanikai tanszéken adjunktusaként oktatott. 1948–1952 között a borsodi és az ózdi bányakerületekben üzemvezetőként tevékenykedett. 1952–1955 között a Nehézipari Műszaki Egyetem soproni Bányamérnöki Kar aspiránsa volt. 1955. július 25-én védte meg kandidátusi értekezését. 1955-ben egyetemi docens, 1964-től egyetemi tanár volt a Miskolci Egyetem Bányaműveléstani Tanszékén Sopronban. 1959-től Miskolcon volt egyetemi tanár. 1968–1971 között a Bányamérnöki Kar dékánja volt. 1971–1978 között a Földtan-teleptani Tanszéket vezette.

Munkássága

Tervei szerint fejlődött nagyüzemmé a farkaslyuki szénbányászat, és megvalósult a vízdús homokok alatti fejtési rendszer Egercsehiben. Tudományos és oktatói tevékenysége a kőzet- és talajmechanikára, a biztosítószerkezetek mechanikájára és a műszaki földtan egyéb területeire terjedt ki. Ezekből mintegy 120 magyar és idegen nyelvű tanulmánya jelent meg. Több szabadalma és országosan elterjedt újítása ismert a bányabiztosítás témakörében. Fontos szerepe volt az egyetemi bányamérnöki továbbképző tanfolyamok beindításában.

Művei

  • Rugalmasságtani vizsgálatok a kőzetmechanikában (1955)
  • A bányászati kőzetmechanika elméleti és gyakorlati kérdései (Budapest, 1960)

Díjai

  • az "ország legjobb bányamérnöke" (1950)
  • a "Nehézipar Kiváló Dolgozója" (1961, 1969)
  • a "Felsőoktatás Kiváló Dolgozója" (1961)
  • a "Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója" (1975)
  • Akadémiai Díj (megosztva, 1977)[3]

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/13016.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Gyászjelentése
  3. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források

További információk

  • Richter Richárd (Bányászati és Kohászati Lapok, 1979)
  • Dobrossy István–Eszenyi Miklós–Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon; Pfliegler J. Ferenc Emlékére a BAZ Megyei Levéltárért Alapítvány–Miskolc Megyei Jogú Város, Miskolc, 2008.
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2  
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8