Raffai Sarolta

A Raffai Sarolta ma olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A Raffai Sarolta létrejötte óta minden korosztálytól, kultúrától és környezettől függetlenül felkeltette az emberek figyelmét, és gyakori beszédtéma lett szakmailag és személyesen egyaránt. Az idő múlásával a Raffai Sarolta különféle módon fejlődött, és releváns szerepet kapott a mindennapi élet különböző területein. Ezért elengedhetetlen a Raffai Sarolta alapos elemzése és megértése, következményei és hatása a mai társadalomra. Ebben a cikkben elmélyülünk a Raffai Sarolta világában, hogy foglalkozzunk annak számos aspektusával, és átfogó és gazdagító látásmódot kínáljunk a ma oly fontos témáról.

Raffai Sarolta
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1930. május 23.
Kecel
Elhunyt1989. szeptember 20. (59 évesen)
Kalocsa
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaíró, költő, pedagógus, országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1971. április 25. – 1985)
  • múzeumigazgató (1978–1981, Petőfi Irodalmi Múzeum)
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1968)
SZOT-díj (1972)
SírhelyeKalocsa (XXII. parcella 58)[1]

Raffai Sarolta (Kecel, 1930. május 23. – Kalocsa, 1989. szeptember 20.) magyar író, költő, pedagógus, országgyűlési képviselő.

Életpályája

Kalocsán kapott tanári oklevelet 1950-ben. Tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak. 1966-tól jelentek meg művei. 1968-ig oktatott Páhiban, Kecelen, Császártöltésen és Uszódon. 1968–1972 között könyvtárosként dolgozott szintén Kalocsán. 1971–1985 között országgyűlési képviselő volt (Bács-Kiskun Megye). 1972–1978 között a Forrás folyóirat versrovatát vezette. 1975-1980 között az országgyűlés alelnöke volt. 1979–1981 között a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója volt. 1983-ban nyugdíjba vonult.

Műveit a realisztikus társadalomábrázolás igénye táplálta, publicisztikus hevület fűtötte. Főként női sorsokat ábrázolt.

Színházi bemutatói

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 15; ugyanitt kilenc, előadásáról készült felvétel is látható.[2]

Nevével először az Irodalmi Színpad két összeállításában találkozhatott a közönség (Tiszta szóval - 1963. július 1; Mindenért felelős vagyok - 1967. április 10.).

Drámaírónként Kecskeméti Katona József Színházban debütált. A nagy visszhangzott keltő dráma címe: Egy szál magam. A Pethes György által rendezett darab ősbemutatójának időpontja: 1967. december 8. Néhányan a parádés szereposztásból: Dévai Kamilla, Szilágyi Tibor, Forgács Tibor, Fekete Tibor, Mojzes Mária, Piróth Gyula, Szabó Tünde, Major Pál.

További ősbemutatók

Művei

  • Részeg virágzás (versek, 1966)
  • Egyszál magam (regény, 1967, dráma, 1968)
  • Diplomások (dráma, 1969)
  • Rugósoron (novellák, 1971)
  • Utolsó tét (dráma, 1972)
  • Morzsahegyek (regény, 1974)
  • Egyszeri kaland (elbeszélés, 1975)
  • Ne félts, ne félj (versek, 1975)
  • Vasderes (összegyűjtött drámák, 1977)
  • Jöhetsz holnap is (regény, 1978)
  • Legyen krizantém (novellák, 1979)
  • Menekülők (regény, 1981)
  • Föld, ember, folyó (regény, 1983)
  • Didergő ének (versek, 1985)
  • Megtartó szerelem (regény, 1987)
  • Asszonyok a Virág utca négyben (regény, 1988)

Jegyzetek

  1. ↑ https://kalocsaiertektar.hu/national_values/167
  2. ↑ 2013 május 13.-i lekérdezés

Források

További információk