Paulus diakónus

Ma elmélyülünk a Paulus diakónus izgalmas világában, feltárva a körülötte lévő összes lenyűgöző szempontot. Kezdetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig elmerülünk a felfedezés és a tudás utazásában, minden részletet elemezve és megfejtve az azt körülvevő titkokat. A Paulus diakónus a történelem során érdeklődés és vita tárgya volt, és ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk mindazokat a szempontokat, amelyek annyira érdekessé teszik. Készüljön fel egy mélyreható felfedezésre, amely a Paulus diakónus megújult és gazdagító vízióját fogja látni.

Paulus diakónus
Paulus Diaconus arcképe egy kora középkori kéziratból
Paulus Diaconus arcképe egy kora középkori kéziratból
Életrajzi adatok
Született725 körül
Cividale del Friuli
Elhunyt799 körül (kb. 75 évesen)
Monte Cassino
Ismeretes minttörténetíró
Nemzetiséglongobárd
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Jelentős munkáiHistoria Langobardorum
A Wikimédia Commons tartalmaz Paulus diakónus témájú médiaállományokat.

Paulus diakónus (latinosan Paulus Diaconus, 725 körül – 799. április 23.?) latin nyelven író középkori longobárd származású szerzetes. Születési neve szerint Paulus Warnefridus.[1]

Életútja

Észak-Itáliában született a 730-as évek környékén. Családjuk (Warnefrid fara) nem tartozott a legelőkelőbbek közé, de régi harcos múltra tekintett vissza. 745-ben Ratchis longobárd király udvarába került (Páviába) ahol jelentős tudást sajátított el. Megtanult latinul, görögül, héberül, és otthonosan mozgott a szépművészetek világában. 747-ben Ratchis kolostorba vonult (Monte Cassino), és követte őt Paulus is.

Művei

  • A longobardok története
  • Historia Romana (Eutropius Breviarium ab urbe condita című munkájának folytatása 533-ig.)
  • Paulus diakónus műve a zenetörténet egyik legfontosabb szövege, az Ut queant laxis c. Keresztelő Szent János-himnusz, amelyet Arezzói Guidó megzenésítésével együtt a szolmizációs nevek eredeteként tartunk számon.

Magyarul

  • Pál Diákon himnusza a Tenger Csillagához In: Babits Mihály: Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933, 80–84. o.
  • Himnuszok In: Sík Sándor: Himnuszok könyve, Szent István Társulat, Budapest, 1943, 203–207. o.
  • A longobardok története = Historia Langobardorum; ford., jegyz. Gombos F. Albin; Brassó : Brassói Lapok Ny., 1901. 296 p. – Online formában a MEK oldalán.
  • A langobardok története; Gombos F. Albin ford. nyomán közread. Galamb György; L'Harmattan, Bp., 2012 (Mediaevalia)

Jegyzetek

  1. ↑ Ernst Breisach: Historiográfia, Osiris, 2004. 112. old.

Egyéb

Kapcsolódó szócikkek