A mai világban a Paizs Goebel Jenő a társadalom különböző szektorai számára rendkívül fontos és releváns témává vált. Akár személyes, akár szakmai, akár társadalmi szférában, a Paizs Goebel Jenő felkeltette a figyelmet, és vitákat generált életünkre gyakorolt hatásáról és hatásáról. A mentális egészségre és a jólétre gyakorolt hatásától a gazdaságra és a környezetre gyakorolt hatásáig a Paizs Goebel Jenő olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Paizs Goebel Jenő-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, feltárva annak különböző dimenzióit és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
Paizs Goebel Jenő | |
![]() | |
Aranykor: önarckép galambokkal | |
Született | 1896. június 4.[1][2][3] Budapest[4] |
Elhunyt | 1944. november 23. (48 évesen)[5][2] Budapest IX. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | festőművész |
Kitüntetései | Nemes Marcell-díj (1924) |
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34/2-2-14)[6] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Paizs Goebel Jenő témájú médiaállományokat. | |
Paizs Goebel Jenő, Gőbel Jenő Dezső Gyula (Budapest, 1896. június 4. – Budapest, Ferencváros, 1944. november 23.)[7] magyar festőművész, a 20. század első felében a modern festészet egyik jeles képviselője.
Gőbel Mihály selyemfestő és Liebmann Tekla Piroska fia. Az Iparrajziskola üvegfestő részlegében tanult 1915-16-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. mesterei voltak Zemplényi Tivadar és Réti István. Tehetséges festőnek bizonyult már pályája elején is, ezért a Szinyei Merse Pál Társaságtól 1924-ben megkapta a Nemes Marcell ösztöndíjat, így el tudott menni Párizsba, ahol főleg Paul Cezanne és Giorgio de Chirico művészete hatott rá. Dolgozott Barbizonban, a nagy elődök közül a magyar Paál László festészetét tanulmányozta behatóan. Az 1920-as évek közepén Nagybányán is alkotott, majd 1928-29-ben egyik alapító tagja a Szentendrei Festők Társaságának, s tagja lett a KUT és a KÉVE művészeti csoportosulásoknak, a Munkácsy-céhnek. 1928-ban megkapta a Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíját. 1929-ben a barcelonai világkiállításon ezüstéremmel jutalmazták.
Párizsban a Galerie Zodiaque-ban rendezték meg gyűjteményes kiállítását 1925-ben. Az Ernst Múzeumban volt kiállítása 1925-26-ban, majd 1935-ben. 1943-ban csoportos kiállításon szerepelt az Alkotás Művészházban. A vegyes technika alkalmazásával képei egyre artisztikusabbak, finomabban árnyaltak, vidámabbak lettek, vékony-vonalas finom ecsetkezelése emlékeztetett az üvegfestési technikára (Szentendrei kishíd 1934; Havazik 1939; Lola a kertben 1942), de később, a háborúhoz közeledve szürrealisztikus víziókat festett, például Vízió 1944.
Emlékkiállításokat rendeztek tiszteletére 1948-ban a Fővárosi Képtárban, 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában, 1995-ben a Ferenczy Múzeum Szentendrei Képtár és Kamaratermében, 2009-ben a Budapesti Történeti Múzeumban. 2006-ban a Haas Galériában (Budapest) rendeztek kiállítást a KUT művészcsoport alkotásaiból, a jeles társulatban szerepelt Paizs Goebel Jenő.[8]