Oláh Miklós (esztergomi érsek)

Oláh Miklós
Eger, majd Esztergom püspöke
Oláh Miklós
Oláh Miklós
Született1493. január 10.
Nagyszeben
Elhunyt1568. január 15. (75 évesen)
Pozsony
Nemzetiségmagyar
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1548 – 1553
(Eger)
Püspökségi ideje
1553. március 20. – 1568. január 15.
(Esztergom)
Előző püspökKövetkező püspök
Fráter GyörgyVerancsics Antal
Oláh Miklós aláírása
Oláh Miklós aláírása
Oláh Miklós a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláh Miklós témájú médiaállományokat.
Szobra az esztergomi Nagyszeminárium épületén Nicolaus Olahus/Oláh Miklós Az ELTE Egyetemi Könyvtár mai épülete

Oláh Miklós (latinul: Nicolaus Olahus, Nagyszeben, 1493. január 10. – Pozsony, 1568. január 15.) anyai ágon magyar, apai ágon román származású humanista és történész, aki a Magyar Királyság területén tevékenykedett, esztergomi érsek, Hont vármegye főispánja, királyi helytartó.

Élete és munkássága

Oláh Miklós 1493-ban született Oláh István fiaként, aki Hunyadi János leánytestvérének, Hunyadi Máriának volt a fia. Ugyanakkor apja a havaselvi vajdával állt rokonságban és Szászváros királybírája volt, az erdélyi sóbányák, a sókamara egyik vezető tisztviselője, testvére, Máté szintén szászvárosi királybíró volt. Szebeni polgárcsaládból származó édesanyja, Huszár Borbála a Hunyadiakkal rokon famíliákkal, a Bogáthiakkal és a Gerendiekkel volt családi kapcsolatban. Neve, az Oláh etnikai származását jelzi (az oláh szó a vláh szóból származik, ami „románt” (havasalföldit-Wallachia) jelent).

1505 és 1512 között Nagyvárad káptalani iskolájában tanult. Utána II. Ulászló udvarában nevelkedett, majd körülbelül 1535-1537 között, Habsburg Mária magyar királyné magántitkára volt, aki később Németalföld régense is lett. Nicolaus Olahus politikai pályáját 1542-ben kezdte. Húsz évvel később, 1562-ben, először pécsi, majd esztergomi kanonok később, 1553-tól haláláig, a magyar katolikus egyház legmagasabb méltósága: esztergomi érsek. Mint I. Ferdinánd kedvelt embere, 1543-tól kancellár, 1560-tól Hont vármegye főispánja, 1562-1568 között pedig királyi helytartó volt. Várdai Pál esztergomi érsek munkáját folytatva, a kor kiemelkedő magyar politikusaival együttműködve, nagy szerepet játszott az uralkodói hatalom és a rendek közötti stabil, kölcsönösen előnyös viszonyokat biztosító kormányzati formák megteremtésében, melyek lehetővé tették az oszmán terjeszkedés feltartóztatása érdekében az erőforrások optimális kihasználását.

1549 és 1553 között egri érsek volt, az egri vár megerősítését, és Dobó István sikeres várvédelmét anyagilag segítette 1552-ben, de személyesen nem volt jelen az ostrom idején. 1553-ban lett esztergomi érsek, székhelyét "a török zsarnoksága miatt" (korabeli idézet a Papnevelő Intézet alapítóleveléből) Nagyszombatban rendezte be. 1559-1562 között kánoni vizitációt rendelt el az egész esztergomi érsekség területén, ami akkor a mai Szlovákia 2/3-át foglalta magában. 1562-ben kiadatta magyarul Canisius Szent Péter kis katekizmusát. Oláh Miklós nevéhez fűződik a nagyszombati Jezsuita Akadémia alapítása (1554), s ennek bibliotékájaként az első egyetemi könyvtár, a mai ELTE Egyetemi Könyvtár elődjének 1561-es alapítása is. A trentói zsinat határozatainak alkalmazójaként 1566-ban papnevelő intézetet alapított, amely folyamatosan jogutódokra talált, és ilyenként Esztergomba áttelepülve ma is működik. Az Oláh-féle alapítás jogutódának tekinti magát az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet és az Esztergomi Hittudományi Főiskola is.

Mint humanista és írnok, Olahus a kor számos felvilágosult elméjével levelezett: Rotterdami Erasmus elismerését és szimpátiáját is magának tudhatta. Legismertebb művei, melyeket Németalföldi tartózkodása alatt, humanista szellemben, latin nyelven írt: Hungaria és Athila, utóbbit Zsámboki János (Johannes Sambucus) adta ki először Antonio Bonfini Rerum Hungaricarum decades című nagy történeti munkájának 1568 évi bázeli kiadásába fűzve. Mindkét mű gazdag leírást tartalmaz a magyar történelemről—elsősorban Thuróczy Krónikája alapján --, földrajzról és gazdaságról, főként Erdélyről. Munkáit már a 16. században több nyelvre lefordították, egyes részek bekerültek Maciej Stryjkowski krónikájába is (1582). Az ellenreformáció és a vallási üldözés kezdeteiben érsekként nagy szerepe volt egyházmegyéje területén.

Művei

Emlékezete

Az Oláh Miklósra vonatkozó kutatások, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítása körül fáradozó Kemény József úttörését (1858) követően, hosszú időn keresztül a család, illetve a humanista tudós román vagy magyar voltának bizonygatására szorítkoztak: Nicolae Iorga még mint renegátot emlegette, és csak a két háború között Ştefan Bezdechi és Ioan Lupaş reá vonatkozó tanulmányaiban fogalmazódott meg, hogy személyében a szerzők egy román humanista tudóst látnak.

A magyar történetírás viszont elsősorban az esztergomi érseket és a magyarországi első egyetemként számon tartott nagyszombati jezsuita akadémia alapítóját (1554) értékelte. Az erdélyi magyar történetírás ez ideig igen keveset foglalkozott vele. 1968-ban, halálának 400. évfordulója adott alkalmat néhány olyan tanulmány megírására, melyek előbbre vitték a reá vonatkozó kutatások ügyét. Ekkor bukkant rá Jakó Zsigmond az Esterházy családnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltárában Oláh Miklós 1548-ban, illetve 1558-ban keltezett két címeres nemeslevelére, melyeknek művészettörténeti elemzését Kovács András végezte el, Tonk Sándor pedig a két oklevél szövege alapján tett kísérletet az Oláh család származásrendjének, genealógiájának tisztázására, kimutatva, hogy a kérdés körüli zűrzavart maga a humanista tudós keltette, amikor családja előkelő voltát bizonyítandó, megszépítette családfáját. Ugyancsak az évforduló kapcsán Jakó Zsigmond a tudós iskolaalapító katolikus főpap munkásságáról közölt korszerű értékelést a Korunk hasábjain. Oláh Miklós Hungariájának magyar vonatkozású nyelvi adatait Fodor István vizsgálta, és eredményeit 1990-ben megjelent tanulmányában tette közzé.

Végezetül, 1993-ban születésének ötszázadik évfordulóján a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom tanszéke nemzetközi tudományos konferenciát rendezett tiszteletére, melynek anyagát külön kötetben jelentette meg.

2013-ban előkerült az 1523-as kiadású, rendkívüli értéket képviselő kottás Psalterium Strigoniense, amely egykor Oláh Miklós (1493–1568) esztergomi érsek használatában volt és bécsi kastélya, a Nicoletum kápolnájában őrizte. Velencei nyomdász műhelyében szedték, majd később az érseki udvar liturgikus énekesei közül valaki kézzel kiegészítette benne a dallamok számára üresen hagyott kottasorokat. A török hódítás pusztításait észak felé menekítve élte túl a könyv, így került a müncheni Bayerische Staatsbibliothek könyvtári gyűjteményébe.

Magyarul megjelent művei

Jegyzetek

  1. ↑ Hóman–Szekfű (1928)Magyar Történelem. Királyi Magyar egyetemi nyomda. Budapest
  2. ↑ Rubicon. Történelmi magazin 2013/2-3.
  3. ↑ a b R. Várkonyi Ágnes, "Oláh VI. Miklós" in szerk. Beke Margit, Esztergomi érsekek 1001-2003, Budapest 2003. 
  4. ↑ „Az alapítólevél reprintje, átirata és fordítása megjelent az alábbi kiadványban: "Sapientia aedificavit sibi domum". Papképzés Esztergom városában. Esztergom, 2006”.  
  5. ↑ A Magyar Katolikus Egyház évszázadai, uj.katolikus.hu
  6. ↑ ELTE Egyetemi Könyvtár (A honlapról letöltve: 2014. április 6.)
  7. ↑ Az Esztergomi Hittudományi Főiskola módosított alapító okirata. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. ↑ Thury Etele 1908: A Dunántúli Református Egyházkerület története 1. Pápa, 40.
  9. ↑ Zoltán András: A krakkói nyomdászat és a magyar művelõdés, Kisebbségkutatás-Szemle a hazai és külföldi irodalomból, 12. évf. 2003. 1. szám
  10. ↑ Hungaria - Athila
  11. ↑ Újabb liturgikus könyv Oláh Miklós esztergomi érsek könyvtárából: kottás Psalterium Strigoniense (1523) került elő Münchenből, epa.oszk.hu

Fordítás

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek


Nemzetközi katalógusok