Niederhauser Emil

A mai cikkben a Niederhauser Emil-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely különböző területeken érdekelt, és amely vitákat és elmélkedéseket váltott ki különböző területeken. A Niederhauser Emil felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, végtelen véleményeket és perspektívákat generálva relevanciájával és hatásával kapcsolatban. Ebben a cikkben különböző megközelítéseket és véleményeket fogunk megvizsgálni a Niederhauser Emil-ről, feltárva jelentőségét, időbeli alakulását és a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson a Niederhauser Emil világán keresztül, és fedezze fel a téma számos oldalát és lehetséges értelmezéseit.

Niederhauser Emil
Született1923. november 16.
Pozsony, Csehszlovákia
Elhunyt2010. március 26. (86 évesen)
Budapest, Magyarország
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • történész
  • művelődéstörténész
  • egyetemi tanár
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető[1]
Tudományos pályafutása
SzakterületKelet-Európa összehasonlító története
Tudományos fokozat
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia (1992–)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem1984–2010
Tudományos publikációk száma257 (2014. április 12.)[2]
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1992)

Niederhauser Emil (Pozsony, 1923. november 16. – Budapest, 2010. március 26.)[3][4] Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kelet-Európa történelmének neves kutatója.

Életpályája

1942-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a pozsonyi Szlovák Tudományegyetemen (ma Comenius Egyetem), majd 1945-ben átkerült a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) magyar–történelem szakára, ahol 1948-ban szerzett tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után rövid ideig középiskolai tanár, majd 1949-től az MTA Történettudományi Intézeténél dolgozott tudományos munkatársként. Később az intézet helyettes igazgatójává nevezték ki, de vezette a történetírás története és az információs osztályt is. Kutatóprofesszori megbízást kapott. 1951-ben kezdett el tanítani a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) Bölcsészettudományi Karán. 1953-ban egyetemi docensi, 1973-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1984-től haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kelet-Európa Története Tanszékének oktatója is volt. 1993-ban vonult nyugdíjba, majd 1997-ben professor emeritusi címet kapott.

1957-ben védte meg a történettudományok kandidátusi értekezését A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában címmel. Akadémiai doktori értekezését 1972-ben védte meg A jobbágyfelszabadítás és a nemzetiségi kérdés Kelet-Európában címmel. A Történettudományi és a Művelődéstörténeti Bizottság tagja lett. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1992-ben rendes tagjává.[4] 1990 és 1998 között az Országos, illetve a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke volt. A Magyar Tudomány (az MTA hivatalos tudományos szakfolyóirata) szerkesztőbizottságába is bekerült. Emellett a Történeti Szemle, a Századok és a Kisebbségkutatás című folyóiratok szerkesztőbizottságában is tevékenykedett.

Munkássága

Kutatási területe Kelet-Európa összehasonlító története a 18–19. században. Nevéhez fűződik a kelet-európai nemzeti megújulási mozgalmak kutatásának jelentősebb vizsgálata. Foglalkozott a kelet-európai modernizálás és a közoktatás kérdéseivel, de kutatásai kiterjedtek az urbanizáció (városiasodás) és a nemzeti megújulás összefüggéseire és a nyelvkérdésre is.

Munkásságát szakmai megalapozottság, nagyfokú anyagismeret és a témában kényes nacionalista felhangoktól mentes és következetes távolságtartás jellemzi.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

  • Bulgária története (Budapest, 1959)
  • A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában (Budapest, 1962)
  • Az orosz kultúra a XIX. században (L. Sarginával, Budapest, 1970)
  • Forrongó félsziget. A Balkán a XIX-XX. században (Budapest, 1972)
  • Nemzetek születése Kelet-Európában (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976)
  • A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában (Budapest, 1977)
  • Niederhauser Emil – Gonda Imre: A Habsburgok. Egy európai jelenség. Budapest: Gondolat Kiadó. 1977. ISBN 9632802454  
  • The Rise of Nationality in Eastern Europe (Budapest, 1982)
  • Németország története (Tokody Gyulával, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983)
  • Az Erzsébet királyné elleni merénylet (Budapest, 1985)
  • 1848: Sturm im Habsburgerreich (Budapest, 1990)
  • Die Habsburger mit ungarischen Augen gesehen (Europäische Rundschau, 1995)
  • A történetírás története Kelet-Európában' (História Könyvtár. Monográfiák 6. Budapest, 1995)
  • Oroszország története (Font Mártával, Szvák Gyulával és Krausz Tamással, Maecenas Kiadó, Budapest, 1997)
  • Mária Terézia (In: Niederhauser Emil – Alekszandr Kamenszkij: Mária Terézia – Nagy Katalin. Pannonica Kiadó, Budapest, 2000)
  • Kelet-Európa története (Budapest, 2000)
  • Nemzet és kisebbség (válogatott tanulmányok, Budapest, 2001)
  • A Romanovok (Szvák Gyulával, Pannonica Kiadó, Budapest, 2002)
  • Magyarország és Európa (válogatott tanulmányok, Lucidus. Budapest, 2003)
  • Mária Terézia élete és kora (Pannonica Kiadó, Budapest, 2004)
  • Talleyrand – Metternich (Pannonica Kiadó, Budapest, 2004)

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html. . (Hozzáférés: 2019. július 30.)
  2. ↑ Niederhauser Emil publikációinak listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2014. április 12. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
  3. ↑ a b c d e f g Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  4. ↑ a b Niederhauser Emil adatlapja az MTA oldalán. Magyar Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2018. május 13.)

Források