Nagyborosnyó

A mai világban a Nagyborosnyó nagy jelentőséget kapott a mindennapi élet különböző területein. Mind személyes, mind szakmai szinten a Nagyborosnyó jelentős nyomot hagyott maga után, vitákat és elmélkedéseket generált a társadalomra gyakorolt ​​hatása körül. A kezdetektől napjainkig a Nagyborosnyó olyan érdeklődési témává vált, amely kíváncsiságot és csodálkozást ébreszt. Ebben a cikkben feltárjuk a Nagyborosnyó különböző dimenzióit, és elemezzük hatását különböző összefüggésekben, teljes áttekintést adva ezzel a jelenleg aktuális témával kapcsolatban.

Nagyborosnyó (Boroșneu Mare)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
KözségNagyborosnyó
Rangközségközpont
Irányítószám527040
Körzethívószám0267
SIRUTA-kód63946
Népesség
Népesség1578 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1448 (2011)[1]
Népsűrűség35,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság528 m
Terület44,08 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 49′ 09″, k. h. 26° 00′ 28″45.819232°N 26.007836°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 09″, k. h. 26° 00′ 28″45.819232°N 26.007836°E
Nagyborosnyó weboldala
Térkép

Nagyborosnyó (románul Boroșneu Mare, németül Gross-Weindorf): falu Romániában Kovászna megyében.

Fekvése

Sepsiszentgyörgytől 17 km-re keletre, a Borosnyó-patak hordalékkúpján fekszik.

Nevének eredete

Neve a bolgárszláv borosnyo (= nyírjes) főnévből ered.

Története

1332-ben Burizno néven említik először. A Kovászna-patak Borosnyó felőli teraszán 2-3. századi római castrum állott. A Kispatak völgyében Borzvára területén rézkori, dák és középkori telepek voltak. Középkori templomát a 18. században bontották le, helyette 1762 és 1791 között épült temploma. Régen a Horváth, a Kónya és a Bartha családnak volt itt udvarháza, ezeket azonban már lebontották. 1847-től vásártartási jogot kapott, híres hetivásárai voltak. Az Oltárhegyen állt a középkori Székelynéz nevű őrtorony, melyet 1353-ban Nagy Lajos király bontatott le. 1562-ben, amikor a János Zsigmond elleni székely lázadást leverték két vár építését rendelték el, melyek közül az egyik itt épült fel. 1599-ben Mihály vajda betörésekor a székelyek lerombolták a gyűlölt várat, de 1600-ban az erdélyi rendek ismét felépítését rendelték el azonban nem épült újjá. Köveit más építkezésekhez használták fel. 1880-ban a falunak 1345 lakosa volt. 1910-ben 1544, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 1442 lakosából 1301 magyar, 106 cigány és 35 román volt.

Látnivalók

  • A Lécfalva felé emelkedő Várhegy tetején állnak Székelybánja várának maradványai.
  • Mai református templomát 1853 és 1856 között építették.
  • Római katolikus temploma a Nagyboldogasszony tiszteletére van szentelve.
  • A faluban ortodox templom is található.

Híres emberek

  • Itt született 1828-ban Benedek Áron egyházi író.
  • Itt született dr. N. Bartha Károly (1889–1956) tanító, író és etnográfus.
  • A Lantos-fivérek a francia ellenállás mártírjai.

Jegyzetek

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro

Hivatkozások