A mai világban a Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli nagyon fontos és érdekes téma lett. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli központi témává vált a mindennapi élet különböző területein. Legyen szó szakmai, tudományos vagy személyes szféráról, a Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli döntő fontosságúra tett szert, és vitákat és vitákat váltott ki a következményeiről és következményeiről. Ebben a cikkben a Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől és fejlődésétől a modern társadalomra gyakorolt hatásaiig. Ezen túlmenően különféle szempontokat és véleményeket fogunk elemezni a Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsunk a ma oly aktuális témában.
Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli | |
![]() | |
Született | 1057. július 5. Túsz |
Elhunyt | 1111. december 19. (54 évesen) Túsz |
Állampolgársága | Nagyszeldzsuk Birodalom |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Meshed |
Filozófusi pályafutása | |
Arab filozófia Középkor | |
Iskola/Irányzat | szúfizmus |
Érdeklődés | szúfizmus, logika, teológia, jogfilozófia |
Akikre hatott | Maimonidész, Aquinói Szent Tamás |
Fontosabb művei |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli témájú médiaállományokat. | |
Arab |
أبو حامد محمد بن محمد الغزالي |
Tudományos átirat |
'Abū Ḥāmid Muḥammad bin Muḥammad al-Ġazālī |
Fordítás |
Ḥāmid apja, Muḥammad apja, Muḥammad al-Ġazālī |
Közkeletű nevén Al-Gazáli, teljes nevén Abú Hámid Muhammad bin Muhammad al-Gazálí (Túsz, 1057. július 5. – Túsz, 1111. december 19.) arabul alkotó perzsa muszlim teológus és filozófus, Európában a latinizált Algazel néven ismert. Az iszlám miszticizmus, a szúfizmus alapeszméinek egyik kidolgozója. Egyaránt volt szúfi és ortodox muszlim skolasztikus gondolkodó. A szunnita safiita iskolához (madzhab) tartozott.
Imám Gazáli több titulus birtokosa is volt: Sarafu l-Aimma (Arabul: شرف الائمه), Zajn ad-Dín (arabul: زین الدین), Huddzsatu l-Iszlám (arabul: حجة الاسلام)
Gondolkodásában határozott szkepticista volt. Egyaránt támadta Arisztotelész, al-Fárábí és Avicenna tanait is. Későbbi nagy kritikusa Averroës volt, aki szerint praktikus a természeti törvények magyarázatából kihagyni Istent.
Szerinte a filozófia károsan hat a vallásra. Szerinte a filozófia nem is tudomány, mert a tudományoknak a feladata az kéne, hogy legyen, hogy a vallás és teológia tudományát szolgálják.
Ismert műve A vallásos tudományok felélesztése címet viselte. Ebben azt igyekszik bemutatni, hogy milyennek kell lennie az istenfélő ember életének.
Másik ismert műve a Destructio philosophorum, ebben aműben az addig ismeretes filozófiai tanokat támadja. Főleg a világ örökkévalóságáról, az oktörvény megdönthetetlenségéről és a léleknek szellemi feltámadásáról szóló tanokat támadja. Minden munkáját a skolasztika filozófiára jellemző felsorolásokkal, kérdésekkel és ellenkérdésekkel tarkítja. Egyik méltatója találóan nevezte a skolasztikus vitatkozó művészet legmagasabb megnyilatkozásának ezt a munkát.
Miután minden filozófiai tant megdőltnek vélt, hozzálátott egy teológiai rendszer felépítéséhez, ami összhangban van az ortodox muszlim tanokkal. Ebben a műben, mint ahogyan ő mondja inkább a szívhez szól, mint az észhez, inkább a jámbor lelkekhez, mint a tanult elmékhez. minden érvét a Koránból vett idézettel támasztja alá. Szerinte egyetlen tudományra van szüksége az embernek és ez a tudomány a hitre kell vonatkoznia. A hitet szerinte nem kell bizonyítani, hanem tanítani kell. Később ezt a fajta dogmatizmust vette át a keresztény skolasztika Aquinó Szent Tamás tanain keresztül.