Ebben a cikkben a Michaëlle Jean témájával kívánunk foglalkozni, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a témáról, amely ma oly fontos. Az eredetétől a társadalomra gyakorolt hatásáig, az idők során bekövetkező fejlődésén keresztül törekszünk a Michaëlle Jean-hez kapcsolódó minden szempont elemzésére, hogy olvasóinknak teljes és naprakész perspektívát biztosítsunk. Adatokon, tanulmányokon és tanúvallomásokon keresztül igyekszünk megvilágítani a Michaëlle Jean-et és annak következményeit, azzal a céllal, hogy gazdagító és értékes ismereteket nyújtsunk a témában elmélyülten érdeklődőknek. Reméljük, hogy ez a cikk kiindulópontként szolgál a Michaëlle Jean-ről szóló kritikai és konstruktív gondolkodáshoz, vitát serkentve és a probléma megoldásának keresését.
Michaëlle Jean | |
![]() | |
Frankofónia főtitkára | |
Hivatali idő 2015. január 1. – 2018. december 31. | |
Előd | Abdou Diouf |
Utód | Louise Mushikiwabo |
Kanada 27. főkormányzója | |
Hivatali idő 2005. szeptember 27. – 2010. október 1. | |
Előd | Adrienne Clarkson |
Utód | David Lloyd Johnston |
Született | 1957. szeptember 6. (67 éves)[1][2] Port-au-Prince (Haiti) |
Házastársa | Jean-Daniel Lafond |
Foglalkozás | újságíró |
Iskolái | Montréali Egyetem |
Vallás | római katolikus |
Díjak |
|
![]() | |
Michaëlle Jean aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Michaëlle Jean témájú médiaállományokat. |
Michaëlle Jean, született Marie Michaëlle Eden Jean (Port-au-Prince, 1957. szeptember 6.)[3] kanadai politikus, diplomata, televíziós műsorvezető és újságíró, 2005 és 2010 között Kanada főkormányzója. 2014. november 30-án Frankofónia Nemzetközi Szervezete a dakari közgyűlésén főtitkárrá választotta;[4] ő az első nő, aki betölti ezt a tisztséget 2018-ig.
Haitiből 1968-ban menekült családjával Kanadába. A montréali egyetemen összehasonlító irodalmat tanult, majd olaszt tanított az egyetemen. A tanulmányai alatt nyolc évig dolgozott a bántalmazott nők részére létesített menhelyeken, és közreműködött több új menhely létrehozásában. Utóbb újságíróként tevékenykedett a Radio-Canada és CBC Newsworld televíziós csatornáknál. Munkásságát több díjjal ismerték el: Mireille-Lanctôt-díj a családon belüli erőszakról szóló riportjáért, Anik-díj a haiti szegénységről szóló riportjáért, a kanadai Amnesty International újságírói díja. Közreműködött férje, Jean-Daniel Lafond filmrendező több dokumentumfilmjében.
2005. szeptemberben Kanada 27. főkormányzójává nevezték ki; a tisztséget 2010-ig töltötte be.