Mezei szarkaláb
Ebben a cikkben a Mezei szarkaláb-et különböző nézőpontokból közelítjük meg azzal a céllal, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, előfordulásában és jelenkori relevanciájában. Ennek megfelelően a Mezei szarkaláb-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, összpontosítva annak időbeli alakulására, a társadalomra gyakorolt hatására és a különböző területekre gyakorolt hatására. Hasonlóképpen releváns adatok, tanulmányok és gondolatok kerülnek bemutatásra, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy átfogó és gazdagító képet kapjon a Mezei szarkaláb-ről. Ennek a cikknek az eredetétől a jelenlegi helyzetéig, a kulturális, társadalmi, politikai vagy gazdasági szférába gyakorolt hatásain keresztül, az a célja, hogy megvilágítsa a Mezei szarkaláb-et, és teret teremtsen az elmélkedéshez és a vitához e rendkívül transzcendentális téma körül.
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Consolida regalis Gray | ||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mezei szarkaláb témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei szarkaláb témájú médiaállományokat és Mezei szarkaláb témájú kategóriát. |
A mezei szarkaláb vagy vetési szarkaláb (Consolida regalis) a boglárkafélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, szántóföldeken, útszéleken élő, mérgező gyomnövény. Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.[1]
Megjelenése
A mezei szarkaláb 20–50 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Gyökérzete karós. Szára lazán, terebélyesen elágazik. A szár alul sima, felső részén szőrös. Levelei tenyeresen szeldeltek, kb. 1 mm széles, fonalszerű sallangokra szakadtak. Az alsó levelek szára hosszú, a felsőké majdnem eltűnik, szárölelőnek tűnnek.
Májustól szeptemberig virágzik. Laza, szétterjedő fürtöt alkotó, zigomorf (nem sugarasan szimmetrikus), 1,8-3,5 cm széles virágai lilák, sötétkékek, néha lilásvörösek, ritkán rózsaszínűek. A sziromszerű, színes csészelevelek száma 5, a legfelső 1,5–2,5 cm hosszú, lefelé görbülő sarkantyút képez. Sziromlevélből csak egy van, amely viszont háromlebenyű. A porzók száma 5, a porzóké 1.
Termése 8–15 mm hosszú, sima, néha kissé szőrös, magányos tüszőtermés. A magok 1–2 mm-esek, sokszögűek, feketésbarnák, hártyás pikkellyel fedettek.
Elterjedése és élőhelye
Eredetileg a mediterrán térségben és a Közel-Keleten volt őshonos, de a mezőgazdaság elterjedésével egész Európát meghódította. Magyarországon gyakori.
Szántóföldeken, útszéleken, művelt területeken, parlagokon, vasúti töltéseken található meg. Napigényes. A homokos, meszes talajt részesíti előnyben. Az utóbbi időben az intenzív gyomirtóhasználat miatt visszaszorulóban van.
Felhasználása
A virágzó és terméses növény minden része mérgező, kalkatrippin alkaloidot, delfinin glikoalkaloidot, a magvak pedig delszolin és delkozin alkaloidot tartalmaznak. Jellemzően a háziállatok eszik meg legelés közben vagy a takarmányba keveredve a növényt, amelynek helyi irritatív és idegrendszert károsító hatása van. A mérgezés tünetei nyáladzás, hányás, felfúvódás, izomgyengeség, görcsök, szomjúság. Súlyos esetben elhullás is bekövetkezhet. Inkább a lovak és a szarvasmarhák érzékenyek rá, a juhok, kecskék, sertések kisebb adagokat tünetek nélkül fogyasztanak. Régebben a gabonába keveredő magvai a lisztet is megmérgezhették.
A népi orvoslásban magvai kivonatát tetvek, lapostetvek ellen használták.
A mezei szarkalábat kerti dísznövényként termesztik.
-
Habitusa -
-
Virágzata -
Virága -
-
Termése
Jegyzetek
Források
- Mezei szarkaláb Archiválva 2018. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Növényhatározó
- Forking Larkspur NatureGate
- Consolida regalis Plants for a Future
- Bruno P. Kremer: Steinbachs großer Pflanzenführer, Ulmer (Eugen), Stuttgart 2005, ISBN 3-8001-4903-6
- Haraszti Ede, Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972
