Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Magányosság lenyűgöző világát. Az eredetétől a mai relevanciájáig a Magányosság minden lényeges aspektusába belemélyedünk. Felfedezzük a hatását különböző területeken, valamint a mai társadalomra gyakorolt hatását. Megismerjük a Magányosság-ről alkotott különböző véleményeket és megközelítéseket, és elemezzük annak időbeli alakulását. Kétségtelen, hogy a Magányosság egy lenyűgöző téma, amely minden figyelmünket és elmélkedésünket megérdemli, ezért felkérjük Önt, hogy merüljön el ebben a cikkben, és fedezze fel a Magányosság hátterét.
Érzelmek |
---|
![]() |
Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Együttérzés · Elégedettség · Ellenségesség · Eksztázis · Érdeklődés · Eufória · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Komperzió · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret-furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Nosztalgia · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy |
A magányosság olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettségi érzést tapasztal.
A magányosság több, mint puszta vágy a társaságra vagy egy másik személyre. A magány egy átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot az ember életében. A magányos ember elvágva, elidegenítve érzi magát a többi embertől, számára nehézséget okozhat vagy lehetetlen is lehet értelmes emberi kapcsolatok kialakítása. Gyakran tapasztal szubjektív belső ürességérzetet és a világtól való elzártságot.[1] Néha viszont jólesik az elzárkózás a külvilágtól. Vannak olyan pillanatok, mikor egyedül akarunk lenni. Az extrovertált személyiség társaságkedvelő, nagyobb társaságban érzi jól magát, szeret a társaság középpontjába kerülni, a magányosságot ezért fájdalommal éli meg. Az introvertált személyiség a magányt, egyedüllétet és az elmélyült elemzést kedveli, társaságban kényelmetlenül érzi magát, soha nem szeret nyilvánosság előtt szerepelni.[2]
A fönt leírt állapot - felnőttre vonatkozik (ember). Az idős, öreg ezt másként éli meg. A beállása, hozzáállása megváltozott a korának és elvárásainak függvényében.[3] A gyerek fejlődését visszavetheti egy tartós magány: elárvul. Bizonyos dolgokat nem él meg, személyisége torzul hiányai következtében.[4]